Ezúttal nem a ház falán, hanem egy újság címlapján tűnt fel a jel. Nem nagy ügy, a Magyar Fórumban és máshol rendszeresen jelennek meg antiszemita írások, már oda sem figyelünk rájuk, fel sem tűnik senkinek.

Lassan, de biztosan megszokja az ember. Mindent meg lehet szokni - hideget, meleget, hanyattesést, talán még hátra bukfencet is.
“Egész estét betöltő” Dávid csillaggal a címlapján jelent meg az eheti Magyar Fórum, a most 75 éves Csurka István lapja. (Boldog születésnapot, füled érjen bokáig!) A sárga csillagban Surányi György fotója.

Amikor a Surányi-veszély című cikket a lappal együtt a nyomdába adták, akkor még nem lehetett tudni, vajon Surányi György miniszterelnök lesz-e Magyarországon? Csupán találgatni lehetett, merthogy szóba jött az ő neve is.

Nem is ezt, a már távolról sem szalonzsidózást tenném szóvá, sokkal inkább azt az össznépi közönyt, ami elborzasztja az embert. Azt, hogy már meg sem lepődünk az ilyenen. Persze a legtöbben még ma is rosszallóan csóválják a fejüket, ha hasonlót látnak, vagy hallanak, de nagy felháborodást már nem váltanak ki ezek a címlapok.
Megszoktuk.

A társadalom fájdalomküszöbe beteges módon megemelkedett - amiért korábban  hangosan kiabáltunk, amiatt ma már fel sem szisszennünk. Talán nem is érezzük a fájdalmat, vagy már hozzászoktunk – a végeredmény szempontjából mindegy.

Méreg került a szervezetbe. Veszélyes méreg, amely halálos betegségeket okoz, félelmetes tünetekkel. Mérgek persze mindenütt vannak, teli van velük a világ - az egészséges szervezet többnyire magától le is győzi ezeket, kiveti magából az oda nem illő, szükségtelen és káros anyagokat. Időnként, ha nagyobb a baj, gyógyszeres kezelésre van szükség, vannak erre alkalmas, jól használható pirulák.

Ám ha a mérgeket nem távolítjuk el időben, maradandó károkat okozhatnak.
Velünk most épp valami hasonló történik. A társadalom, amelynek túlnyomó többsége ma sem rasszista és nem is antiszemita, mintha beletörődött volna, hogy ezekkel a jelenségekkel együtt kell élni. Természetesnek veszi, hogy ilyenek vannak. Nem örül, de nem is lázad ellene - az élet, tudjuk, nem habostorta.

A köztársasági elnök szokása szerint megint hallgat – tőle is megszoktuk már, nem vártunk mást. Még csak haragudni sem lehet rá, ha mindenért szólna, egész álló nap jártathatná a száját. Persze, ha annak idején időben hallatta volna a hangját… Most már ez is mindegy.

És hallgat a magát demokratikusnak mondó legnagyobb ellenzéki párt, a magát polgárinak hazudó ellenzéki sajtó. Minden párt, és majdnem minden sajtó. Van, aki sunyiságból, mások csupán azt gondolják, hogy nem az ő dolguk szólni.

Pedig ez nem politika, hanem emberi tisztesség kérdése. Mondjuk, ha csak annyit mondott volna a Vezénylő Tábornok, hogy Uraim, nem! Mi nem értünk egyet azzal, hogy Surányi, vagy bárki más, akit a szocialisták jelölnek, miniszterelnök legyen, de a zsidózást mi sem szeretjük. Ez a viselkedés nem Európába való - az ilyen gondolkodás nem való sehova.

A Fidesz által a kígyótojásból kikeltetett Jobbik már Surányi jelölésekor bejelentette, hogy tüntetni fognak a miniszterelökjelölt háza előtt. Ehhez sem volt senki “illetékesnek” egyetlen szava sem. Államfőnek, ombudsmannak, pártnak, sajtónak – senkinek semmi szava nincs az ilyenhez.

A Surányi elleni tüntetés most, hogy nem vállalta a miniszterelnökséget, okafogyottá vált, de a Jobbik jelezte, hogy bárki is lesz a miniszterelnök-jelölt, annak a háza, munkahelye előtt demonstrálni fognak. Már ha az illetőnek Magyarországon van a munkahelye. Mert a Magyar Fórum cikke szerint Surányit Izraelből rendelték meg Magyarországnak, Peresz kérésére jelölték miniszterelnöknek.

Szegény öreg Peresz, most azután nagy córeszban lehet: idevezényelte Surányit, ő meg nem volt képes bevégezni a küldetését.
De ne viccelődjünk, elmúlt az ideje a vidámságnak. A méreg már hat, látásunk, érzékelésünk megromlott.
Már fel sem tűnik, ha feltűnik a ház falán, vagy bárhol máshol a jel.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata