Ha én Zagyva György Gyula volnék, a Jobbik országgyűlési képviselője, bizony nem érném be olyan csacska csínyecskével, minthogy jegy és engedély nélkül kívánjak behatolni egy magánrendezvényre. Nem vall jó ízlésre, meg aztán politikai hozadéka sincs sok az ilyennek.

Másfelől viszont értem én Zagyva György Gyulát, elítélni is legföljebb jogilag tudnám, erkölcsileg aligha.

Zagyva György Gyula ugyanis csak azt teszi, amit maga körül lát és tapasztal. Mondjuk úgy, hogy meg kíván felelni az elvárásoknak. Ha annak idején kordont lehetett bontani a Kossuth téren, ráadásul minden következmény nélkül, fölényesen és cinikusan belevigyorogni a rendőrök képébe, akkor egy kis Szigetre bejutás már meg sem kottyan a politikai pedigrén.

Persze, nem nagy ívű vállalkozás volt a Zagyva György Gyuláé. Pitiáner, kezdő politikai bűnelkövetők próbálkoznak hasonlókkal - a nagyok, a valódi profik másban utaznak.

Úgyhogy, ha én Zagyva úr helyében lennék, elfelejteném az ilyen, Szigetre jegy nélküli bejutásokat. Meghagynám ezt az amatőröknek, a csóró fiataloknak, akiknek nincs pénzük arra, hogy meghallgassák a kedvenc zenekarukat.

Egy profi politikus – és innen látszik, hogy Zagyva úr még csak tanulja a szakmát – más dimenziókban játszik. Nem a testi épségét kockáztatja mindenféle marcona egyenruhások ellenében – ennél finomabb módszerekkel dolgozik.

Egyetlen nap alatt 14 veszteséges céget eladni lopott útlevéllel, több mint százmilliós kárt okozva ezzel az államnak – na, ez azért már valami. Az ilyenre a világ legmenőbb bűnelkövetői is odafigyelnek, még tán a mexikói vagy a kolumbiai drogbárók is belesápadnak. Vagy, teszem azt, választások előtt adatbázisra gyúrni, mint azt Kubatov úr tette. Neki sem lett semmi baja, rendőr, ügyész, nyomozó sosem vizslatott utána.

Ezek az igazi nagy kunsztok, meg persze nem-taggyűlést tartani Tokajban. Igaz, ez utóbbiban volt némi kockázat, hiszen a miniszterelnök dolgozószobájában gyűltek össze a korlátolt felelősségű társaság tagjai. Mindegyik tag ott volt, még a kormányfő felesége is. És nem az időjárásról, vagy a legújabb divatról beszélgettek - csupa olyan dologról esett szó, ami a korlátolt felelősségű társaság tagjai számára üzletileg fontos volt, és sokat hozott a konyhájukra.

Ne mi kapjuk a legtöbbet, mondta a miniszterelnök. És tényleg: ők csak a második legtöbbet kapták a pályázaton induló cégek közül.

Így már rögtön más lett a leányzó fekvése.

Csak azt nem mondta senki, hogy ez most taggyűlés volt. Így lehetett megúszni, meg némi ügyészi segédlettel.

A Szigetre bejutni, egy zártkörű rendezvényre, rendőrökkel veszekedni, köztünk szólva snassz. Ha Zagyva úr politikus akar maradni – s már miért ne akarna, jó kis foglalkozás ez a mai álláshiányos világban – akkor finomítani kell a módszerein.

Zagyva György Gyula helyzete mindazonáltal nem reménytelen: sokat kell még tanulnia, de szerencsére van kitől. Egy régi dakota közmondás szerint: ahol nagy a szükség, ott közel a segítség.