Ha én előztem volna meg a Klubrádiót, én nyertem volna el előle a több mint tíz éve használt frekvenciát, és fosztottam volna meg ily módon a hallgatókat egy élvezetes, és nem mellesleg, hazánkban egyetlen ellenzékinek mondható rádió hallgatásától, én nyertem volna a médiahatóság által kiírt pályázaton,

és nem lettek volna sanda szándékaim, jelesül, hogy egy, a szakmában ismeretlen tulajdonosok által beadott pályázattal tönkretegyek egy nagy múltú, számos kvalitásos kollégát foglalkoztató, félmilliós hallgatósággal rendelkező beszélgetős adót,

szóval, ha nem lettek volna irreálisak és teljesíthetetlenek a pályázatomban leírtak, különös tekintettel a frekvenciadíjként kínált, jelen piaci helyzetben megfizethetetlen összegre,

akkor december óta nem bujdokolnék ismeretlen helyeken, nem lennék elérhetetlen a sajtó és mindenki más számára,

úgyhogy, ha korrekt lett volna a verseny, és nem előre lefutott, akkor egészen másképpen viselkednék, mint ahogyan most: ahol csak módom nyílna rá, világgá kürtölném a győzelmemet, elmondanám mindenkinek, hogy én lettem a legjobb, és hogy mennyire örülök, amiért végre lehetőséget kaptam terveim megvalósításához, szakmailag és természetesen minden más tekintetben, már csak azért is, mert igen régóta készülök a rádiózásra, ezzel kelek, ezzel fekszem, ráadásul még értek is hozzá, ami bizonyít, hogy számos szakmai referenciával rendelkezem,

azaz, amennyiben így nyertem volna a Klubrádió előtt, és nem úgy, ahogyan azt sokan gondolják, vagyis, hogy kilóg a lóláb, mert előre le volt vajazva minden,

akkor már a fél ország rólam szólna, világgá kürtölném, hogy kik lesznek a rádióm hangjai, kik azok a rangos műsorvezetők, szerkesztők és riporterek, akikkel a Világegyetem Legjobb Műsorait készíttetném, lennének már előzetesek, tervek az induláshoz, plakátjaim lepnék el az országot, megszórnám az internetet, hogy engem tessék majd hallgatni, mert én leszek a legjobb, a legélvezetesebb, igazi kuriózum, mert nálunk olyat hallhatnak majd, amit máshol sehol, verném a mellemet, dicsekednék, mert a győztesnél, tudom, ez is belefér,

a győztes esetében egyedül az nem elfogadható, ami most van, jelesül, hogy a tulajdonosok, ezek a jó nevű senkik, Szerémi Nóra és Tamás Hajnalka, nem elérhetők, még soha, senkinek nem nyilatkoztak a terveikről, arcukat nem láttuk, nem tudjuk, alacsonyak, vagy magasak, karcsúk-e, vagy korpulensek,

merthogy senki sajtómunkás nem ismeri őket, nem tudni, mire készülnek, mikor indítják el győztes, ám egyelőre ismeretlen tartalmat sugárzó rádiójukat, lesz-e műsor egyáltalán,

vagy csupán annyi volt a terv, hogy a médiahatóság cinkos és cinikus egyetértésével, elnémítsák a Klubrádiót, az egyetlen olyan hangot az éterben, amely nem a Kedves Vezető és rendszerének dicsőségét és hősiességét zengi – éjjel, nappal, minden hullámhosszon.