Pitiáner ügy, szóra sem lenne érdemes. Egy középkorú asszony, egykoron az MSZMP tagja (nem meggyőződésből természetesen, hanem, mint sok évvel később bátran bevallotta, azért, mert az átkosban csak így lehetett iskolaigazgató) tilosban parkolt Budapest belvárosában.

Megesik az ilyen mással is, olyan is volt már, hogy valaki sofőrrel súlyosbított szolgálati gépkocsijával vétett a törvény ellen. Csak egy percre álltak meg, mondta H. Rózsa, miután rajtakapták a turpisságon, igaz, az egy percből negyedóra lett. A tilosban történő parkoláshoz egyébként közel volt egy bérelt parkolóhely, amelyet a magyar állam mintegy havi százezer forintból biztosított H. Rózsa szolgálati gépkocsija számára.

Amikor a Blikk egyik olvasója szóvá tette az ügyet, H. Rózsa kedvesen mosolygott és megígérte, hogy legközelebb nem tesz ilyet. Hinni kell neki, már csak azért is, mert hősünk ahhoz a pártszövetséghez tartozik, amelynek a vezetőjéről évek óta köztudott, hogy még soha nem hazudott az embereknek. Autentikus hát a forrás, s ahol a főnök nem hazudik, ott a beosztottak is egytől egyig a színtisztát mondják.

A tilosban parkoló hölgyet mellesleg H. Rózsának hívják, foglalkozását tekintve államtitkár, szakterülete az oktatás, és nem az a legnagyobb baj vele, hogy tilosban parkolt.

Pedig ez is elég nagy baj, mert túlmutat azon, amit H. Rózsa és társai az oktatással, s tágabb értelemben az országgal művelnek. Nemrégiben P. Sándor belügyminiszter sofőrje kapott büntetést, amiért a képviselői irodaháznál egy mozgássérültek számára fenntartott helyen állította le az autóját. Nyilván az ő esetében is volt mentség, például, hogy az ország számára fontos ügyeket kellett intézni, olyanokat, amelyek nem tűrnek halasztást. Ha parkolóhelyet keresve köröz még néhányat, ki tudja, mi történt volna, máig nem lenne megszüntetve a bűnözés, amit pedig a miniszter úr beiktatásakor kéthetes időtartamra vállalt.

Néhány hete P. Attilát kapták hasonló turpisságon: a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke a köznyelv által ribancrendszámnak nevezett, közel félmillióba kerülő egyedi megjelöléssel ellátott autójával parkolászott egy tilos parkolóhelyen. Amikor ezt valaki észrevette, P.. úr közölte, hogy kifizeti a büntetést.

Ez a legkevesebb, hogy kifizetik a büntetést, a mi adóforintjainkból persze, mi másból fizetnék!

Pitiáner történetek, külön-külön szóra sem érdemesek. Csak így együtt van értelme említeni, így mutatják meg, hogy milyen az, amikor a mennyiség átcsap minőségbe. Sok kis szabálytalanságból áll össze a nagy egész, a törvénytelenségek rendszere. Pökhendi és romlott ez a hatalom, haszonélvezői már a látszatra sem adnak. Mindent megtehetnek - és meg is tesznek, kétségeink ne legyenek.

Mindezt a mi pénzünkön megtankolt autóval - ribancrendszámmal, vagy anélkül.