„A királynőt megölni nem kell félnetek. Jó lesz. Ha mindnyájan beleegyeztek, én nem ellenzem". „A királynőt megölni nem kell. Félnetek jó lesz. Ha mindnyájan beleegyeztek, én nem. Ellenzem".

János egykori esztergomi érsek Bánk bánhoz intézett levele ugrik be ezen a nyári rekkenőn a magát műveltnek mutató krónikásnak.

Ha nem ismernénk egy másik János, Lázár, Orbán iránti féktelen és soha nem lanyhuló lojalitását, azt hihetnénk, hogy az államtitkár úr a miniszterelnök halálára gyúr. Hogy már az Orbán utáni időkre gondol.

Lesznek ilyen idők, jelen tudományos ismereteink szerint legalábbis, hiszen nem csak a lakosság, de a miniszterelnök is emberből van. Hiába, hogy különös anyagból van gyúrva, ő is halandó.

Amíg persze a kétharmad másként nem rendelkezik, és bele nem írja az ellenkezőjét az Alaptörvénybe.

Lázár János régi motoros, tudja, hogy a legszebb tündérmese is véget ér valamikor. Különben mi másért foglalkozna most azzal, hogy a miniszterelnök leszármazottait, annak halála után méltó ellátás illesse meg. Lázár, úgyis, mint a miniszterelnökséget vezető államtitkár, pénteken benyújtott egy törvénymódosító javaslatot, miszerint az özvegy nyugdíjának megállapításakor figyelembe kell venni a mindenkori miniszterelnöki illetmény havi összegét.

Jelenleg ugyanis a mindenkori miniszterelnök özvegye könnyen hátrányos helyzetbe kerülhet, a kiemelt özvegyi nyugdíj csak akkor jár neki, ha a kormányfő hivatali ideje alatt hal meg. Ez azonban Lázár szerint nem igazságos, mert a miniszterelnök kiemelkedő jelentőségű közjogi tisztségviselő, így indokolt, hogy ezt a tisztséget betöltő személy elhalálozása esetén hozzátartozója ugyanolyan kiemelt juttatásokra legyen jogosult.

Ezzel indokolta indítványát az államtitkár.
Lázár tud valamit, amit rajta kívül senki. Sem az orvosok, sem a közvélemény, sem a kormánytagok. Különben mi másért foglalkozna a nagy nyári rekkenőben a miniszterelnök özvegyének járó juttatással. Dologidőben, a dinnyekampány kellős közepén. Amikor az országnak az a fele, amelyik épp nem magyar dinnyét majszol, vigyázó szemeit Londonra veti, ahol legjobbjaink sorra nyerik az aranyakat és más érmeket.

A pontszerző helyekről most nem is szólva.

És akkor ott vannak még az IMF tárgyalások, a rendőrség lefejezése, ráadásul egy jobbikos potentátot is fejbe dobott egy eszmetársa.

Van itt téma bőven, lenne mivel foglalkozni.

De Lázár Jánosnak most valamiért a mindenkori miniszterelnök özvegye a fontos. Hogy még véletlenül se késsen a törvény benyújtása. Mely törvényt aztán a parlament megszavazza, az államfő aláírja, életbe lép és ott is marad az idők végezetéig.

Lázár János nem szokott a levegőbe beszélni. Azt sem az ujjából szopta, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Lézerblokkolókkal teli életút, megélt tapasztalat van minden mondata mögött. Ha ő törvényt módosít, annak oka van.

De erre még várnia kell, Orbán Viktor ugyanis él és virul. Akkumulátorai feltöltve, a nemzeti együttműködés alapjai lerakva, minden készen áll a falkaforradalom dicsőséges beteljesüléséhez.

Lázár csak jelezni kívánta: hogy még az örök és megbonthatatlan vezetők hatalma sem tart örökké. Hát akkor hajrá, ahogyan Ady Endre írta a Mesebeli János című versében: Gyürkőzz, János, rohanj, János!