Magyarország egy tündérmese, nyilatkozta Matolcsy György, Orbán Viktor jobbkeze a CNN hírtelevíziónak. Az ország egy év múlva sikeres lesz, tette hozzá.

Nincs okunk kételkedni a miniszter úr szavaiban. Eddig sem kételkedtünk semmiben, a jövőben pedig, ha akarnánk, sem mernénk ilyet tenni. De miért is akarnánk ilyet, amikor mi magunk is bizakodóak és magabiztosak vagyunk, mert tudjuk, hogy mit és miért tesznek értünk azok, akiket magunk fölé kétharmadoltunk.

Legföljebb a miniszter úr visszafogottsága érthetetlen valamelyest. Kikérjük magunknak - Magyarország ugyanis nem egy év múlva lesz sikeres, hanem már most is az. 47 ezer forintból például meg lehet élni, ha még kecskét is tart hozzá az ember, akkor már kisebb luxusra is futja.

Mondjuk egy másik kecskére.

A kecsketartást, mint megélhetési forrást, ha még emlékszünk, Pintér Sándor belügyminiszter ajánlotta a magyar emberek figyelmébe. Az a miniszter, aki tavalyi adóbevallása szerint közel 600 millió, azaz naponta több mint másfél millió forintot keresett. Németh Lászlóné Zsuzsa miniszternek diploma nélkül is összejött tavaly 58 millió, de Semjén Zsoltnak is jól jövedelmezett a fülkeforradalom, ő megduplázta a fizetését.

Ami nem azt jelenti, hogy most egy helyett két kecskéje van.

Nem a mások zsebében való kutakodás vezet bennünket, csupán érzékeltetni szeretnénk, hogy Matolcsy György mennyire mértékletesen fogalmazott. Szó sincs ugyanis arról, amire egyébként sokan gondolnak, hogy a kormánnyal együtt ő is elveszítette volna a valóságérzékét. Hogy szeretett vezetőink egy álomvilágban élnek, tündérmesék között, ahol mindenkinek nem csak joga, de kötelessége is nagyot álmodni.

Mert mi más is lehetne, mint sikeres egy olyan ország, melynek vezetői jól élnek. És nem a mások, teszem azt, az emberek rovására élnek jól, hanem azért, hogy utat mutassanak nekünk, többieknek.

Hogy tessék, lehet jól is élni, csináljátok ti is utánunk!

Gyuri bácsi mostani tündérmeséje, valljuk meg, sokakat szíven ütött. Régen volt, amikor még hittünk a mesékben, hogy a szegény fiú végül feleségül veheti a király legkisebb leányát, és megkapja hozzá a fele királyságát. Hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig a megérdemelt büntetését. Hogy hőseink boldogok lesznek, és addig élnek, amíg meg nem halnak.

Elszoktunk már a meséktől, igaz, két évvel ezelőtt egy rövid időre sokan újból hittek bennük. Elhitték a Nagy Mesemondó történeteit az egymillió új munkahelyről, az azonnali és radikális adócsökkentésről, az oligarchák eltűnéséről, az élhető életről, a szebb jövőről.

Hittünk éjjel, hittünk nappal, hittünk minden hullámhosszon.

De azután valamiért nem jöttek be a már megszokott magyaros mesék, ezért emelni kellett a tétet, mert már minden más mesénkről kiderült, hogy egy szó sem igaz belőlük.

Sallereket ígértünk és kokikat, de jelen állás szerint csak mi kapjuk a jobb- és balcsapottakat. Persze, még megfordíthatjuk a mérkőzést, csupán egy nagy ütést kell bevinnünk a végén, amitől az ellenfél, hiába vezet tetemes előnnyel, padlót fog és kiszámolják. Jelenleg azonban még csupán lopjuk az ütőtávolságot, miközben a sok bekapott pofontól már azt sem tudjuk, hogy a ring melyik sarkába kell majd a mérkőzés végén visszatántorognunk.

De nem baj ez sem, nekünk semmi sem árthat, megvéd minket a magyar tündérmese, jön a siker.

Ha nem most, majd jövőre, de legkésőbb valamikor.

Itt a végünk, fuss el vélünk!