Ahogyan az már lenni szokott, megint kiszivárgott egy hangfelvétel. Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök találkozott szocialista szimpatizánsokkal a szombathelyi Tó vendéglőben, ahol – sok minden más mellett - azt mondta: ha ellenzékbe kényszerülnének, akkor úgy kell politizálniuk, hogy a leendő miniszterelnök minden hétfőn reggel átkozza azt a pillanatot, amikor tudatosul, hogy kikkel áll szemben.

Amint az már nálunk lenni szokott, Gyurcsány szavait valaki rögzítette, és amint az szintén megesik mifelénk, eljutatta a Magyar Nemzethez, a Hír TV-hez és Széles úr szélsőséges lapjához.

Most pedig tele van a sajtó azzal, hogy mire készülnek a szocialisták. Hogy még meg sem választották a nemzet örökös miniszterelnökét, még azt sem tudni, mik a tervei, de ezek már most kicsinálnák ezt a drága jó embert.

Gyurcsány Ferenc most azt kéri az említett, magukat valamiért polgárinak nevező sajtótermékektől, hogy a teljes hanganyagot hozzák nyilvánosságra. Merthogy, így Gyurcsány, ő épp az ellenkezőjét mondta annak, ami a sajtóban megjelent. Vagyis azt, hogy vannak olyan hangok a pártban, hogy így kell majd politizálniuk, de ő ezzel nem ért egyet.

Nem tudjuk, mi az igazság, és valószínűleg nem is fogjuk megtudni soha. A Magyar Nemzet, a Hír TV és Széles úr szélsőséges lapja nyilván nem fogja közzé tenni a teljes anyagot. Miért is tennének eleget a számukra szalonképtelen volt miniszterelnök kérésének? Meg aztán, nyilván hosszú a teljes hanganyag, minek terhelnék vele a zembereket. Azokat, akik már amúgy is elcsigázottak attól, hogy egy lepusztult országban kell élniük, romok között botorkálnak nap, mint nap. Egy olyan ország polgárai, amelyben nincs semmi, mert el van már lopva minden.

Ha nem élne a remény, hogy ötvenvalahány nap múlva szárnyalunk, mint a főnixmadár (Rigó-Kiss szegedi illetőségű paptárs szíves közlése), talán már rég felkötötte volna magát minden magyar. És ha nem tudnánk, hogy a Nap pályája győzedelmesen emelkedik (Sólyom László köztársasági elnök pártoktól független újévi köszöntője) akkor össznépileg már rég bevettünk volna egy marék mérget.

Soha nem fogjuk megtudni, mit mondott Gyurcsány valójában a szombathelyi Tó vendéglőben, de – ebből a szempontból – ez nem is lényeges.

Ha azt mondta, amit a már említett három sajtótermék neki tulajdonít - vagyis, hogy olyan ellenzék lesznek, mint amilyen a mostani -, akkor ebben téved.

Legföljebb szeretnének olyanok lenni.

Ám olyan ellenzék, mint amilyen a Fidesz volt az elmúlt nyolc esztendőben, ha akarnak, sem tudnak lenni. Az ilyenre születni kell. És meglehetősen hűvös lehelet is kell hozzá - legalább olyan, mint amilyen Pokorni Zoltán szájából lövell. A koalíció a tarkóján fogja érezni a hideg leheletünket, ígérte első nekibúsulásában Pokorni a 2002-ben elveszített választások után. És nem csak hogy megtartotta a szavát, de buzgó sztahanovistaként még túl is teljesített: a koalíciónak nem csak a tarkójára, de teste minden porcikájára jutott az embertelenül fagyos leheletből.

Úgyhogy, bár minden tiszteletem a volt miniszterelnök úré, összes nagyrabecsülésem ellenére azt kell mondanom Gyurcsány Ferencnek: tévedni tetszik.

Mert ahhoz, hogy a Fidesz mindennek keresztbe tudjon tenni, nem volt elég a szocialisták számos ostobasága, ügyetlensége. Külső segítők is kellettek ahhoz, hogy az emberek – a már készülő új helyesírás szerint: a zemberek - még annál is rosszabbul érezzék magukat, mint ahogyan érzik magukat valójában.

Kellett hozzá például egy, a feladatát különös módon értelmező, nem mindennapi körülmények között megválasztott köztársasági elnök. Egy olyan államfő, aki rosszul időzített hallgatásaival és még rosszabbul időzített megszólalásaival, a látszatra is alig adva, burkoltan sem rejtegette politikai szimpátiáját.

Kellett hozzá az ítélkezés időnként furának mondható gyakorlata. Kellett egy olyan alkotmánybíróság, amely példátlan módon átengedett egy olyan (szociálisnak becézett)  népszavazást, amelyet Európa egyetlen demokratikus államának alkotmánybírái sem engedélyeztek volna.

Végül, és ezúttal tényleg nem utolsósorban, kellett hozzá egy olyan sajtótámogatás, amelyről a majd ellenzékben politizáló szocialisták még csak nem is álmodhatnak. Támogató sajtó nélkül minden megszólalásuk úgyszólván csak virtuális lehet. Talán a Népszava maradványai, és jó esetben a 168 óra idézi majd megszólalásaikat, amikor Orbánék kétes ügyeit teszik szóvá.

A többi – néma csend.

Eladhatnak egyetlen nap leforgása alatt kétszáz Fidesz-közeli fantomcéget Kaya Ibrahim és Joszip Tot urak vagy mások ellopott útleveleivel - a nagyközönség döntő többsége nem szerez tudomást ezekről az ügyletekről. Lehet országimázsolni, nagy állami gazdaságokat privatizálni, ám ezekről az ügyletekről csak igen kevesen fognak értesülni.

Téved, aki azt gondolja, hogy lehet majd itt erős ellenzéknek lenni. Aki tudja, mit mondott Orbán Kötcsén – 15 évre berendezkedő, egyetlen kormányzópártot vizionált - annak nem lehetnek illúziói.

A Vezénylő Tábornok, amit megtehet, azt meg is teszi.

(Ja, majd elfelejtem: ha lesznek is rossz pillanatai a leendő miniszterelnöknek, az ilyenek legföljebb háromhetente adódnak majd hétfőn reggelenként. Ha pedig alkotmányozó úri kedve úgy tartja, az is lehet, hogy csak negyedévente egyszer ül össze a parlament. Volt már ilyen a közelmúlt magyar  történelmében – akkor Kádár Jánosnak hívták a főnököt.)

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata