Esett már szó néhányszor az MTI pajkos csínytevéseiről. Arról, hogy ez a nagy múltú intézmény, tájékoztatás helyett időnként csúsztat, maszatol, elhallgat. (A magyar emberek ezt úgy mondják: hazudik.)

Nem azért teszik mindezt, mert a szakmájukhoz nem értő félkegyelműek dolgoznak az intézményben. Olyan emberek, akik nem tudják megkülönböztetni a hírt a propagandától. Azért csinálják ezt velünk, mert a kedvünkben szeretnének járni.

Tudják rólunk, hogy szeretjük a Fideszt és a kormányt, hiszen kétharmaddal hatalmaztuk fel őket, beléjük helyeztük minden bizalmunkat, rájuk bíztuk a javainkat, a jelenünket, a jövőnket. Az MTI meg bennünket szeret, és nem akarja, hogy szomorúak legyünk. Márpedig, azt gondolja ez a jó és gondoskodó távirati iroda, hogy mi, úgyis, mint magyar emberek, elszomorodnánk, és kedvünket szegnénk, ha megtudnánk, hogy pártunk és kormányunk távolról sem annyira tökéletes, amint azt látjuk, és láttatják velünk. Vannak, hibák, sőt, kisebb bűnök és nagyobb gazemberségek is előadódnak, de ha ők ezekről rendre beszámolnának, akkor mi, magyar emberek, szomorúak lennénk.

Lehet az is, hogy világgá mennénk bánatunkban. Persze, ezt sem tudnánk meg a hírekből, hogy elmentünk - legutóbb például a Tárki ezzel kapcsolatos felmérésének eredményeit az MTI nem tartotta fontosnak az orrunkra kötni.

Ugyanígy Balog miniszternek azt a tavalyi, a roma holokauszt kapcsán elővezetett megszólalását sem tette közkinccsé, miszerint Magyarországról nem vittek el romákat a megsemmisítő táborokba. A miniszter mondatait csak akkor közölték a magyar lakossággal, amikor emiatt több párt is feljelentéssel fenyegette Balog minisztert. (Aki közel egy év után, tegnap, legalább bocsánatot kért a tavalyi mondataiért, tudatlanságnak nevezte akkori álláspontját.)

Legalább ő, legalább ennyit. Nem sok, de mások még ennyit sem.

Ez volt eddig a tájékoztatási gyakorlat, de mostantól egy újabb minőségnek is tanúi lehetünk. Az MTI már nem éri be azzal, hogy szelektál az információk között, hogy ezzel is óvja a magyar emberek lelki egészségét, de buzgóságában odáig fajult, hogy már Orbán Viktort is gyámság alá helyezi. Nem cenzúrázza a miniszterelnököt, mert ez egy nagyon csúnya kifejezés, és rosszemlékű időkre emlékeztet - szebben hangzik, és pontosabb is, ha úgy mondjuk, hogy gyámság alá helyezi Orbánt.

Aki, mint néhányan tudják, legutóbb Debrecenben kedvenc témájáról, a gazdasági bevándorlókról is beszélt. (Akiket rendre összekever a menekültekkel.) Azt mondta a miniszterelnök Debrecenben, hogy a városban lévő menekülttáborra nemhogy költeni nem kell, de be kell zárni. És, tette hozzá, „azt akarjuk, hogy ne jöjjenek többen, és akik itt vannak, menjenek haza.”

Ezt hallgatta el az MTI tudósításában, helyette csak annyit közölt, hogy a miniszterelnök szerint vita van Brüsszellel, és ezt a csatát meg kell vívni.

(Különleges anyagból gyúrt katona Orbán: háborúban megfelel, békében alkalmatlan.)

Az MTI nyilván Orbán helyett is szégyellte magát. Mert ők is tudják, hogy ez egy alávaló gondolat, olyan, amelyet még a Jobbik is tátott szájjal irigyel: né’ má’, ezek lenyúlták a mi agymenésünket, még rá is tettek egy lapáttal!

Tudta az MTI, hogy kínos, amit Orbán mondott, és meg akarta óvni őt attól, hogy hülyének nézzék. Mint amikor a családban az egyik rokon rendre vállalhatatlan és szégyenletes dolgokat mond. A többiek pironkodnak helyette, ezért, ha megszólal, próbálják túlkiabálni, igyekeznek másról beszélni, hátha így nem derül ki, hogy az illető vállalhatatlan dolgokat mond.

Persze, idővel minden kiderül.

Lelkük rajta, ha a tájékoztatás eme honi fellegvárában úgy gondolják, hogy a miniszterelnök beteg, és már nem ura a saját szavainak. Jogukban áll bármit gondolni. Igaz, mindez diagnózisnak kevés, legföljebb a mai Magyarországról szóló látleletnek elegendő.