“Szemébe néztem a lánynak,
és azt mondtam,
 nem vagyok házas,
fájt volna neki az igazság”
KFT: Balatoni nyár

Vonatkozó vicc: a dús szemöldökű Brezsnyev által vezett Szovjetunió egyik iskolájában dolgozatot írnak a gyerekek. A téma: miért a Szovjetunió a legjobb ország a világon? Mielőtt hozzáfognnak, a tanárnéni segítségképpen ad néhány szempontot, hogy minél jobban sikerüljön a fogalmazás. Elmeséli, hogy a Szovjetunióban van a legjobb dolguk a gyerekeknek, hogy itt minden gyerek boldog és szabadon, gondtalanul él, mert a Szovjetunióban minden jó.
Már kezdődne a dolgozat, amikor látja a tanárnő, hogy a kis Vologyának sírásra görbül a szája. – Hát te? – kérdez tőle. – Miért sírsz?
- Tanárnéni, hüppögi Vologya. - Én úgy szeretnék a Szovjetunióban élni!

Mi meg, akik itt élünk, Magyarországon szeretnénk élni. Nem ebben a mostaniban persze, ahol a Magyar Gárda büntetlenül tagadhatja a holokausztot a Várban, és még mindenféle más kellemetlenségek is történnek. Hanem azon a szép, verőfényes, gondtalan Magyarországon, amelyet a magát jóságos Tantónéninek álcázó ellenzéki párt már jó ideje ígér nekünk.

Egy szép, gondoktól mentes Magyarország sejlik fel lelki szemeink előtt, boldog és elégedett polgárokkal. Egy olyan ország, amelyért nem kell semmit tennünk, még áldozatot sem kell hoznunk. Nem kell fájdalmas lemondás, elegendő csupán, ha a Vezénylő Tábornokot a trónra ültetjük.

Innentől megy minden magától, mint az ágybavizelés. Már csak alig néhányat kell aludnunk, és a Nagy Varázsló végre elővezetheti régen ígért mutatványát. Hipp és hopp - nem is egy nyuszi, de egy aranytojást tojó fejőstehén kerül elő a varázskalapból.

Egymillió új munkahelynek hívják az aranytojást tojó tehenet. (Csak a kezemet tessék figyelni, én soha nem csalok!)

Jó, nem egy, hanem tíz év alatt lesz meg az egymillió új munkahely, de tetszettek volna figyelmesebben elolvasni a zárójeles részeket is.

Úgy szeretnék Magyarországon élni! Egy olyan országban, ahol mintegy varázsütésre, minden ellentételezés nélkül csökkentik az adókat. Ahol csak adnak, de el nem vesznek. Ahol megmarad a 13. havi bér és a nyugdíj, sőt, lesz 14. havi is.

Ha jók leszünk, és étkezés előtt mindig kezet mosunk, ebéd után meg elmegyünk szépen hajcsikázni, akár még 15 hónap is lehet egy évben. Elhatározás kérdése: amit a zemberek akarnak, azt mi bármikor megígérjük.

Például azt is, hogy nem kell annyi sok járulékot fizetni, ezzel párhuzamosan viszont mégis javul az egészségügyi ellátás. Hazajönnek külföldről az orvosok, egymást félrelökve tolonganak, hogy a jól felszerelt, pénzben dúskáló vidéki kórházakban dolgozhassanak.

A válságot pedig megállítjuk az országhatáron. Ácsi válság, mongyuk neki a saját jól bevált stílusunkban, te ne gyere be ide mihozzánk! Haggyá te minket békibe’, csúnya válság!

A válság pedig fogja magát, és félelmében telereszketi a gatyáját.
Merthogy a világ sokkal egyszerűbb mint gondolnánk, csak vannak, akik túlbonyolítják. Pedig a zembereknek nem a bonyolultságra van szükségük, hanem az egyszerű, mindenki számára érthető mondatokra. Például, hogy több mézet a madzagra. Ezt még egy csekélyértelmű medvebocs is meg bírja érteni.

Szóval, semi fontosat nem akartam mondani, csak annyit, hogy úgy szeretnék Magyarországon élni!