Csendben, visszafogottan, különösebb felhajtás nélkül, a nyilvánosság kizárásával ünnepelte 23. születésnapját a Fidesz. Van mire szerénynek lenniük. A kormányzást most hagynám, látjuk, mire jutottunk az elmúlt hónapokban, nemzetközi „sikereinkről”, is inkább máskor essék szó.

A szülinapi emlékezés egyébként alig néhány nappal azután történt, hogy a párt egyik prominense, alapítója, szépfiúja és fenegyereke, magát Dajcstomiként megnevezve, a következőket írta a Twitteren vezetett blogján: „Vannak szemét alakok. Vannak aljas emberek. Vannak rosszindulatú őrültek. Vannak irtózatos gecik. Vannak gusztustalan rohadékok. És van Gyurcsány".

Aztán óvatosan egyed, b'meg!

Majd elfelejtem az ominózus mondat szerzője egyébként a magyar kormányzópárt Európai Parlamenti képviselője.

Ő is ott volt más Fidesz-közeli notabilitások társaságban, meg persze Orbán örök és megbonthatatlan barátja, Bayer Zsolt is.

Nem Bayer Zsoltról lesz szó, még csak nem is Dajcs Tompikáról. A stílusról értekeznék röviden. Pontosabban a kormány stílustanságról, az ostoba pökhendiségbe bújtatott aljas hazudozásról.

Arról, hogy fizetett statiszták tapsolnak a forradalom ünnepén Orbán körül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Mintha a saját tapsolóik tenyerében már nem is bíznának. Már a megfélemlítettek tetszésnyilvánítására sem mernek építeni, azokéra, akik kényszerűségből vágnak jó képet az egészhez. Akikkel hűségnyilatkozatot íratnak alá, akiknek bele kell egyezniük, hogy titkosszolgálati eszközökkel megfigyelik őket, akiket majd felesketnek az új, Orbán által kreált alkotmányra.

A brüsszeli bizottságok számára hibás fordításban küldik el a tervezett alkotmány szövegét, mert azt gondolják, hogy rajtuk kívül mindenki hülye. Mint a kisgyerek, aki az iskolából hazafelé jövet kitép egy lapot az ellenőrzőjéből, és azt hiszi, hogy ezzel megszűnt a matekból kapott elégtelen.

Március 15-én hozzávetőlegesen ötvenezer kormányellenes tüntetőt eltüntettek a web-kamerákról. Vajon miből gondolják Orbánék, hogy ha az Erzsébet-híd pesti hídfőjéről egy előző esti, éjszakai képet mutatnak, gyér forgalommal, akkor az az ötvenezer embert megmozgató demonstráció meg nem történtté válik?

Miben reménykednek, hogy az újabban Nemzeti Hírcentrumként domborító távirati iroda az egypártrendszer tájékoztatási szempontból dicsőségesnek kevéssé nevezhető hős korszakát és szellemiségét idézi? Olyan időket, amikor a Pártnak kedvezőtlen híreket nem adták ki, csak az elvtársak ezekkel kapcsolatos cáfolatát és magyarázkodását?

Sunyi, ostoba és buta politika ez, gusztustalan, rohadék stílus. (A g betűvel kezdődő, i-re végződő négybetűs kifejezést illő tisztelettel meghagynám Dajcs Tompikának).