Dicséretes az a szerénység és visszafogottság, amellyel a kormány a nemzeti konzultáció ügyét kezeli. Bejelentették ugyanis, hogy eddig 368 ezren küldték vissza Orbán Viktor levelét, ami a 8,2 millió választásra jogosult magyarnak csupán öt százaléka.

Mondhattak volna nagyobb számot is, izmozhattak volna a kétharmadukkal, ellenőrizni úgysem tudja senki. A nemzeti együttműködés rendszere már régóta kontroll nélkül működik, úgyhogy, ha azt mondják, hogy már most mindenki visszaküldte a levelet, vagy, hogy hihetőbben hangozzék, a lakosság kétharmada válaszolt, vakon hinnénk nekik.

Amúgy a 368 ezer nem kis szám: ha mindenki, aki visszaküldte a kérdőívet, ugyanarra a településre költözne, Budapest után a második legnagyobb magyar város lehetne. Mintaváros, ahol nincs bűnözés és korrupció, az állástalan diplomások nem romkocsmák mélyén merengenek – kiszámítható a jelen, szép a jövő. Már csak megfelelő nevet kellene adni a városnak, adódna mindjárt a Nyirővár, vagy a Prohászka City, ezek nagyon menő elnevezések mostanában.

Hanem hát, érződik egy kis bizonytalanság is a kormányban, amit nem lehet mire vélni. Nem mondták ugyan, mert nem akarják a gondjainkat még ezzel is tetőzni, de mintha nem lennének teljesen biztosak a válaszadók véleményében. Legalábbis erre utal Havasi Bertalan miniszterelnöki szóvivőnek a nyilatkozata, aki szerint még nem lehet tudni, hogy az emberek miként válaszolnak. Pedig mondhatta volna azt is a szóvivő úr, hogy bár a feldolgozás csak július 7-én kezdődik, ám ők már most annyira izgatottak voltak, hogy előre beleolvastak a visszaküldött levelekbe. És onnan tudják, hogy az emberek nem csupán egyetértenek a kormány terveivel, de még a mostaninál is harcosabb kiállást várnak el tőle.

Még, még, még, ennyi nem elég!

Ha lehet mégis hiányérzete az embernek, csupán annyi: talán a kérdések összeállítása és megfogalmazása előtt is lehetett volna konzultálni a lakossággal. Nem mintha ezek a mostani kérdések nem lennének jók, de nem kizárt, hogy még ezeknél jobbakat is össze lehetett volna állítani. Ez nem az én véleményem, nekem speciel semmi bajom a kormány által feltett kérdésekkel, de tudom, vannak, akik még a kákán is csomót keresnek, akiknek semmi sem jó, a jónál is jobbat akarnak. Ismerek olyan embert, aki például hiányolja az L. Simon László kulturális államtitkár irodalmi munkásságával kapcsolatos kérdéseket. L. Simon úr ugyanis sokak szerint méltatlanul maradt ki a nemzeti alaptantervből, pedig írói munkássága nem csupán a keresztény-konzervatív erkölcs morális magasságait súrolja, de művészi megformálás tekintetében is számottevőnek mondható. L. Simon államtitkár úr egyik versére gondolok, amelyet a „szétb..tt zsidó kurvák seggéről készített gipszlenyomatok” ihlettek. Jó, mindezt nem ma verselte, hanem tíz évvel ezelőtt, ifjúkori botlásként is felfogható - ma már a szétb..tt kurvák segge elől talán elmaradna a zsidó jelző.

Talán nem ez a mostani az utolsó konzultáció a nemzettel, s 2014-ben a „szétb..tt zsidó kurvák seggéről mintázott gipszlenyomatok” kormányáról is elmondhatjuk a véleményünket.