Lehet kicsit terhesnek lenni? Félig, háromnegyedig? Húszszázalékosan igen, nyolcvan százalékig nem?

Kicsit törvénytisztelőnek, kicsit bűnözőnek?

Kicsit gárdistának, kicsit pedig nem annak?

Nem teljesen légből kapott a kérdés: már csak alig néhányat kell aludnunk, és a jövő héttől szabálysértésnek minősül, ha valaki a betiltott Magyar Gárda egyenruhájában jelenik meg.

Odahaza, a saját konyhájában, fürdőszobájában, nappalijában továbbra is bárki bármilyen öltözékben mutatkozhat, ám a nyilvános helyeken történő megjelenést büntetni fogják. Szabálysértésnek minősül az eset, s akár ötvenezer forintra is büntethetik, aki ilyenre vetemedik.

Szimpatikus hülyeség az egész, valljuk be. Van ugyanis egy jogerős bírói ítélet, miszerint a Magyar Gárdának nincs helye a demokratikus Magyarországon. Nem fér össze a demokratikus működéssel, egyszerűen nem kompatibilis vele. Vagy demokrácia van a Magyar Köztársaságban, vagy Magyar Gárda. A kettő üti egymást.

Ha pedig egy szervezet nemkívánatos, akkor az öltözéke is az. Ha egy templomban nemkívánatosak a kurvák, akkor kurvaruhában misére menni sem komilfó.

A mostani rendelet, bármennyire is szimpatikus a szándék, csupán arra lesz jó, hogy további vitákat generáljon. Növelje a káoszt, ami megint a rendpártiak malmára hajtja a vizet.

Mert mi van akkor, ha valaki, fehér ingben és mellényben, valamint e veretes viselethez kevéssé passzent vietnami stranpapucsban jelenik meg?

Vagy bakancs lesz rajta,, és a Magyar Gárdáéra hajazó sapka, ugyanakkor mindehhez egy nagyon decens csíkos nadrágot vesz majd fel?

Megint szegény rendőrökön csattan majd a gárdista. Nekik kell majd a helyszínen dönteni: jelmezbálból, pszichiátriáról szökött egyénnel van-e dolguk, vagy szándékos, ügyvédek által támogatott bajkeverésről.

Talán, ha a jogalkotók egyértelműbben fogalmaznak. Meg a politikusok is persze, a mi kedves, jól bevált pártjainkkal az élen.

Talán, ha a köztársasági elnök megszólalt volna az ügyben. Nem most, hanem akkor, amikor még lett volna értelme. Nem hosszú beszédre gondolnánk, a magunk szerény módján már azzal is beérnénk, ha egy puritán félmondatban megjegyezné, hogy betiltott szervezet egyenruháját viselni nem csupán ízlés kérdése, de legalább ennyire törvénytelen.

Aki ki akarja játszani a törvényt, az mindent el is fog követni, hogy kijátssza. A jövő héttől  érvényes rendelet csak arra lesz jó, hogy újabb csiki-csukit játszanak azok, akiknek ehhez van érkezésük.

Kevesebb talán több lett volna. Elég lett volna kimondani, hogy nem elég nem fasisztának lenni – annak is kell látszani.

Nácinak lenni, vagy annak látszani ugyanis demokratikus viszonyok között nem szabálysértés, hanem bűncselekmény.