Távozni sem tudott tisztességesen. Utolsó, köztársasági elnökként elmondott beszéde egy szerencsétlen, valóságérzékét teljesen elveszítő ember hattyúdala volt. Olyan lett a búcsú, mint amilyen az érkezés volt: szánalmas és szomorú.

Egy  öreg, megtört bohóc állt a porondon - Orbán Viktor magánparlamentjének motorja árnyéka volt önmagának. Az emberek embere szeretett volna lenni, de végül bujkálni volt kénytelen az emberek elől. Az, aki nemrég még az élet császáraként tárogatózott, osztotta az észt hazaszeretetről, erkölcsről, a magyar nyelv fontosságáról – a végén már hátsó ajtókon, titkos kijáratokon menekült mindenhonnan.

Nem csak szánalmas, de szomorú is, ami történt. Ez az ország ugyanis, még így, megosztott, leharcolt állapotában is többre hivatott annál, mint hogy Plagi bácsi legyen a legfőbb közjogi méltósága.

Schmitt Pál láthatóan fel sem fogta, miért kellett távoznia. Pedig igen egyszerű: azért, amiért már meg sem kellett volna őt választani. A Nemzet Gojostola nem a lopott doktorija miatt bukott meg - a nevetséges és bárgyú helyesírási hibák súlyosan estek a latba, ám mindez csupán hab volt a tortán.

Rosszízű, undorító, narancsszínű hab.

Őt is megilleti az ártatlanság védelme, mondta hétfőn a parlamentben. Nyilván vélelmet mondott volna - ha tudja, mi a különbség a kettő között.

Minden szónál beszédesebb volt, ahogyan a Fidesz, s főként a Schmittet jelölő miniszterelnök megpróbált kihátrálni mögüle. Ahogy jöttek a bajok, már meg sem akarta ismerni, letagadta, hogy bármi köze lenne hozzá.

Orbán addig használta Schmittet, amíg haszna származott belőle. Amikor már mindent aláírt, előny nem származott a személyéből, csak hátrány, elengedte kreatúrája kezét.

S miközben Plagi bácsi körül egyre félelmetesebben tornyosultak a hullámok, felesége, a pártállam tévétornájából megismert Makray Katalin (fejkörzés, szemforgatás, gerinchajlítás), zarándokként falta a kilométereket. Testőrök kísérték Kati nénit nehéz és költséges kirándulásán, fejenként és naponta egymillió forintért. Férje ügyeiről nem nyilatkozik, kérdésekre nem válaszol, a vele együtt gyaloglók úgy tudják, hogy a nap nagy részében imádkozik.

Schmittnek azért annyi még összejött az utolsó napokban, hogy Dél-Koreában Obamával fotóztathatta magát. Ennyi elégtétel jutott neki az őt bábként kezelő, s épp emiatt lenéző Orbánnal szemben.

Orbán soha nem fog hasonló fotón szerepelni.

Legalább ennyi. Vannak még apró örömök az életben.