Elárvult a magyar, itt állunk főbíró nélkül, és belátható időn belül esély sem látszik arra, hogy legyen nekünk főbírónk. A felek egymásnak feszülnek, senki sem enged a 48-ból, nem is fog, merthogy nem is engedhet.

A mi köztársasági elnökünk hozta a szokott formáját. Megint nem egyeztetett a pártokkal, és mint sejthető, ezután sem fog. Ezt a pártok különböző vehemenciával fogadták, a legtöbben végül tudomásul vették: a mi köztársasági elnökünk ilyen ember, tőle ezt várhatjuk. Sőt: ezt szoktuk meg.

Amikor még rendszeresen futballoztam, volt egy társunk, aki rendszeresen belerúgott a többiekbe. Nem mindig, és nem nagyon. Csak akkor, amikor a helyzet úgy hozta. Vagy amikor ehhez volt kedve. Ez persze többünknek nem tetszett, de idővel megszoktuk, volt, aki el is fogadta. Ő ilyen, mondták rá a többiek: rugdalózós.

Persze, a kormányzópártnak sem kellett a szomszédba menni a gyors válaszért: a köztársasági elnöknek, nem dolga, hogy a képviselők döntését minősítse, őket sértegesse.

Mondhatnánk, a szocialisták lehettek volna nagyvonalúbbak. Másként fogalmazva: európaiabbak, mint a mi köztársasági elnökünk. Átengedhették volna a mi köztársasági elnökünk jelöltjét, és ez esetben elmondhatták volna: okos enged, szamár szenved.

Lehettek tehát kételyek a polgárban, hogy a szociknak talán mégis meg kellett volna szavazniuk a mi köztársasági elnökünk jelöltjét. Elegánsabb lett volna, példamutató – látod, üzentek volna a mi köztársasági elnökünknek, így is lehet.

Merthogy a számára kedvezőtlen döntés után nemcsak a mi köztársasági elnökünk vetkőzött ki magából, de maga a jelölt is hasonlóan cselekedett. Az emberileg érthető lett volna, ha csalódottságának ad hangot. Ám Havasiné Orbán Mária nyilatkozatából nem szakmai szomorúság, hanem sértett indulat áradt –a sértett ember pedig, tudjuk, gyakran elveszíti az önkontrollját. A mi köztársasági elnökünk által főbírónak jelölt hölgy nem meggyőzni próbálta az őt meg nem szavazókat, hanem ócsárolta őket. 

A helyzetet tovább tetézi, hogy a mi köztársasági elnökünk azonnal jelezte: újból Havasinét jelöli főbírónak. Vagyis, nem a megoldást keresi, hanem a saját igazságát. Pedig azt már megtalálta, méghozzá nem is egyszer. Például, amikor nem fogott kezet Fekete Jánossal, az is a saját, külön bejáratú igazsága volt. Amikor nem ment el a nemzeti csúcsra, amikor rendre nem írta alá a társadalom békéje szempontjából fontos törvényeket.