Együttműködést ajánlott a Jobbik elnöke a Fidesznek, hogy közösen takarítsák el a politikai színtérről a szocialistákat. Mindez az Erdélyi Magyar Ifjak borzonti táborában történt, Vona Gábor szerint ugyanis az MSZP nemzetellenes.

Okafogyott volt a felhívás, Vonának nyilván elkerülte a figyelmét, hogy az együttműködés már régóta megvan a két párt között. A minőségén persze van még javítanivaló, de meggyőződésünk, hogy a választások közeledtével az érdekelt felek még annyira sem lesznek szemérmesek, mint most, és áthidalják az akadályokat.

Elég csak arra gondolnunk, hogy Vona Gábor Orbán Viktor köpönyegéből bújt elő. Ugyanabban a Szövetség a Nemzetért Polgári Körben kezdte politikai pályáját, ahol Orbán Viktor is tagként jegyezte magát. „Amit én látok, becsületes, rendes, nemzeti érdekek iránt elkötelezett, az élet mélyebb értelmét kereső fiatalokról van szó. Én nagyon kívánom nekik, hogy legyenek sikeresek az életben, és itt a közéleti próbálkozásaikat is siker koronázza”. Ezt nyilatkozta Orbán a párttá szerveződő jobbikosokról, 2003 májusában. És arra is emlékszünk, hogy Orbán évekkel ezelőtt már mondott hasonlót, mint most Vona. A baloldal időről időre rátör a saját nemzetére, fogalmazott a jelenlegi miniszterelnök, még ellenzéki politikusként Tusnádfürdőn.

A szocialistákról most nem szólnék, vívják meg ők a csatájukat Vonával, Orbánnal - de leginkább a szavazóikkal, és önmagukkal. Hanem az, hogy ki számít nemzetellenesnek, azt nem egy, vagy két párt mondja meg. A történelem dönti el, hogy mely politika az, ami a nemzet érdekeit szolgálja.

Ma még csak annyit lehet tudni, hogy amit a mostani kormányzat – a Jobbikkal súlyosbítva – Erdélyben és a felvidéken művel, az biztosan nem használ a nemzetnek.

Legalábbis, ha a magyarokat nemzetnek tekintjük. Határokon innen és túl.

Ami a határokon belül élő magyarokat illeti, látjuk, mi történik velünk. A demokrácia lebontása, a visszamenőleges törvénykezés, az alkotmányos jogok megnyirbálása, a rendőrség és a bíróság lefejezése, az Alkotmánybíróság súlyának csökkentése, a tájékoztatás monopóliumának kiépítése.

Utóbbira egyébként jellemző, hogy a kormányhoz közeli sajtó, beleértve az adófizetők pénzén fenntartott közmédiát, máig nem adott hírt arról, hogy a Kedves Vezető félázsiainak nevezte az ő nagyra hívatott népét. Nyilván nem azért, mintha a közmédia hazudna, vagy csúsztatna. Ha ezt tenné, már régen lecsapott volna rá a médiahatóság igazságosztó pallosa, büntetéssel sújtaná, bezárással fenyegetné.

A közmédia nem hazudik, csupán védi az állampolgárok nyugalmát. Nem akarja őket kedvezőtlen hírekkel, lehangoló információkkal terhelni.

Érted hallgatunk el, nem ellened!

Úgyhogy, ne legyenek illúzióink: 1998-ban, még a két választási forduló közötti első napokban is azt mondta Orbán, hogy nem fognak együttműködni a „szalonnazabáló” kisgazdákkal. Aztán láttuk, mi történt: ha nem is szalonnát, de aranyló húslevest kanalaztak Torgyánék leányfalui nyaralójában, s máris meg lett az egyezség.

Ebből a szempontból mindegy, hogy Vonáéknak van-e nyaralójuk, s Vonáné tud-e olyan ízletesen főzni, mint annak idején Torgyánné Cseh Mariska. A lényeg, hogy mindeddig egyetlen Fideszes főnök sem tiltakozott. Nem küldte el Vonáékat melegebb éghajlatra, nem mondták, hogy demokráciában nem szokás parlamenti pártokat eltakarítani. Ilyen csak egyes ázsiai országokban szokás, félázsiaiban egyelőre még nem.

Az együttműködés szavak nélkül is megköttetett – nem mostanában, hanem majd tíz évvel ezelőtt.

Összenő, aki összetartozik.