Ferencvárosi morál és orál (18+!)
Az alábbi történetet nem az ujjamból szoptam. Szabadszájú leszek, elnézést előre is, bár talán nem is illik ide a szabadszájú jelző, mert...
Az alábbi történetet nem az ujjamból szoptam. Szabadszájú leszek, elnézést előre is, bár talán nem is illik ide a szabadszájú jelző, mert amiről szó van, éppen nem a szabad, hanem a teli szájról szól – szándékaim szerint viszonylag szalonképes színvonalon.
Mégis, figyelmeztetnék mindenkit, ha valaki mégsem elég erős idegzetű, vagy túlságosan prűd az alábbiak elviseléhez, kérem, olvasás közben takarja el a tekintetét, forduljon félre, vagy csukja be a szemét.
Tehát, vegyünk egy mély levegőt, csapjunk bele a lecsóba, kapcsoljuk be a biztonsági öveket, vegyük be a szédülés elleni tablettákat, mert hamarosan soha nem látott orális magasságokba emelkedünk.
Az történt, hogy néhány nappal ezelőtt a FTC labdarúgó csapata barátságos mérkőzést játszott a Sheffield United futballistáival. Amint az viszonylag széles körben köztudott, a legmagyarabb hazai futballcsapatnak egy ideje angol tulajdonosa van, ettől azonban ők még természtetesen magyarok. Én még emlékszem arra, hogy néhány éve a német bajnokságban volt olyan futballklub, ahol egyetlen hazai nemzetiségű játékos sem volt a kezdőben, de a tudósítók beszámolói szerint még a kispadon is csupa külföldi fiatalember várt bevetésre.
A Ferencvárosi Torna Clubot szerencsére nem fenyegeti hasonló szégyen, itt az összeállításból a napnál is világosabban kitetszett, hogy a játékosok közel húsz százaléka magyar vezetéknevet visel, a csoportképen pedig az is jól látszik, hogy az etelközi eredetre oly kényes ferencvárosiak között a játékosok majdnem fele fehér bőrű. (Gyengébbek kedvéért: a többiek feketék).
Normális helyeken persze ez sem lenne gond, tudjuk egy ideje, hogy nemzetközivé vált a világ, és – szemben a szurkolókkal, akik ezt sehogyan sem tudják megemészteni - mi még azon sem akadunk fenn, hogy a hagyományos, jól bejáratott zöld-fehér mezt a főszponzor kívánságára mostantól időnként narancssárgára cseréli a csapat. Ezért aztán azokkal sem értek egyet, akik fenti okból kifolyólag kukásoknak csúfolják a zöld sasokat - már csak azért sem, mert a kukások emberemlékezet óta narancs színű dresszben viszik el a város szemetét, és egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy a támogatójuk időnként zöld-fehér, vagy bármilyen más színű mez viselérésre kényszerítené őket.
Az említett edzőmérkőzésen az angolok egyébként 3-2 arányban nyertek. Állítólag unalmas és sportszempontból értékelhetetlen volt a találkozó, ami persze nem meglepő – barátságos edzőmérkőzéseken soha nem a magas színvonal, és az elképesztő iram dominál. Hanem azért mégsem mindenki távozott csalódottan a meccsről: számos szemtanú egybehangzó állítása szerint egy fiatal pár azzal múlatta az időt, hogy a társaság nőtagja orálisan kényeztette a párját. Azt sajnos nem tudni, hogy mindez pontosan a mérkőzés hányadik percében történt, ily módon arról sincs értesülésünk, hogy a boldog beteljesülés időpontjában éppen mennyi volt az eredmény. Maradjunk annyiban, hogy ők legalább nem unatkoztak, és a hozzájuk közeli nézők is kaptak valamit a jegy áráért.
Még ez sem indokolta volna, hogy szövegszerkesztőt ragadjak. Számos érdekesség megesett már az Üllői út sokat megélt nézőterén, bár legjobb tudomásom szerint szexuális aktusnak idáig híján volt a lelátó. Más történések persze előadódtak, a banándobálástól egészen a rasszista rigmusokig, de volt már itt tömegverekedés, vagy, teszem azt, dobálás is.
Ez a nézőtéri orális szex azonban minden bizonnyal új távlatokat nyit a korszerű szurkolás történetében. Igaz, a Monica Lewinsky által fémjelzett és elhíresült orális kommunikáció még nem vonult be a drukkerség általános kelléktárába, ezért aztán nem kell csodálkoznunk azon, hogy a szemérmetlen cselekedet néhány szurkolótársnál kiverte a biztosítékot.
Egy, a névtelenség homályába burkolózó szurkoló ugyanis nyílt levelet írt a FSZSZ (vélhetően Ferencvárosi Szurkolók Szövetségét takarja az elnevezés) vezetőjének, bizonyos Boros Bánk Levente úrnak, miszerint ez felháborító, és kérte őt, hogy járjon közben, hogy ilyen a jövőben ne fordulhasson elő.
Mindez rendjén is lehetne - nem mindenki kedveli a pornót, annak szabadtéri változata pedig különösen problémás lehet annak, aki tevőleges részvétel helyett csupán tétlen nézelődésre van ítélve. Hanem hát a levélíró azzal indokolja felháborodását, hogy –idézem a levélírót – „A Ferencvárosi Torna Club az egyetlen olyan magyar sportszervezet, amelyik a mottójában felvállalja, többek között, az erkölcs eszményét. Természetes tehát, hogy aki felcsap az FTC szurkolói közé, az automatikusan hitet tesz a mottóban foglaltak mellett.”
Mondhatta volna szebben kis lovag. Merthogy ezen a téren bizony vannak bizonyos – fogalmazzunk nagyon visszafogottan - hiányosságok. A már említett banándobálás, az „Indul a vonat Auschwitzba“ kezdetű ferencvárosi örökzöld is okot adhatott volna már korábban egy fejcsóválással egybekötött ejnyebejnyére. És nem oly régen, alig néhány hónappal ezelőtt még a Kecskemét elleni meccs után is volt néminemű balhé, ami bizonyosan nem a magas erkölcsi morál egyik biztosítéka. És talán arra is méltóztatik emlékezni a felháborodott szukolótársnak, amikor a Tuzsér elleni elveszített meccs után az azóta elkergetett Njodo nevű fekete futballistát akarták megfegyelmezni az öltözőben.
Más tekintetben egyetértünk: az erkölcs tényleg fontos, a lelátó pedig nem arra lett kitalálva, amire a fiatal hölgy és partnere használta. Már csak azért sem ártana erre jobban odafigyelni, mert gyerekek is lehetnek a nézőtéren – ők a zsidózást és a cigányozást, és úgy általában a rasszizmust már valamelyest megszokhatták, de nem biztos, hogy az erkölcsi morálnak ezt a legújabb változatát is erkölcsi károsodás nélkül lenyelik.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
