Szegezzük mellünknek a kérdést: igaza van-e Herényi Károlynak, miszerint Kósa Lajos Magyarország legbunkóbb politikusa? Mielőtt hebehurgyán válaszolnánk, mérlegeljük az enyhítő körülményeket, és csak ezt követően mondjunk véleményt arról, hogy az Összmagyarországi Bunkósági Szpartakiád vonatkozó versenyszámában Kósa Lajos felfér-e a dobogóra?

Kezdjük töprengésünket egy viszonylag objektívnek tűnő megállapítással, jelesül azzal, hogy Kósa Lajos, a Fidesz kevés számú sikerágazatainak egyike. Civilben Debrecen város örök és megbonthatatlan polgármestere, aki ebben a minőségében nemrégiben interjút adott a Playboy magazinnak. Mielőtt a hölgyolvasók tekintete gyanúsan elhomályosulna, visszarángatnánk őket a rideg valóságba: bármekkora esztétikai élményben is reménykedtek, Kósa úr bizonnyal mívesen kidolgozott testét ezúttal sem mutatta meg az újságban.

Kósa Lajos önmagában is megér egy misét, szagos misét meg különösképp. Sokan ugyanis őt tartják a Fideszben Orbán lehetséges utódának, de legalábbis ellenpontjának. A debreceni polgármester meg is felel ennek a várakozásnak: időnként kidugja a fejét a mocsárból, megszimatolni, eljött-e már az ő ideje. Óvatosan körülkémlel, szabad-e már a pálya, ám mindezidáig azzal a szomorú ténnyel kellett szembesülnie, hogy éppen arra jár a Vezénylő Tábornok, vagy valamelyik vazallusa. Ekkor Kósa, minthogy máskülönben gyors felfogású, rájön, hogy korai az öröm, várnia kell még a leszámolással. Visszabújik tehát oda, ahonnan jött, és hűségéről biztosítja a folyamatosan puskaporszagot érző Vezénylő Tábornokot. Kósa elvtárs jó elvtárs, mondta róla nemrégiben Orbán Viktor, és még tippelni sem merünk, hogy viccelt-e, s ha igen, akkor értette-e valaki a viccet.

Ez tehát az a Kósa Lajos, aki azt nyilatkozta a Playboynak, hogy ne dőljünk be Dávid Ibolyának. Ha valaki, Kósa tényleg megkerülhetetlen ebben a témakörben, ő már akkor sem dőlt be Dávid Ibolyának, amikor a többiek még javában elaléltak a Magyar Demokrata Fórum elnökétől. Kósa azonban nem bedőlős fajta, ezért nyilatkozta a nyuszis magazinnak, hogy a Magyar Demokrata Fórum elnöke nem azért tartja ferdén a fejét, mert okos, vagy, mert gondolkodik. Ez csupán a látszat, állítja a debreceni polgármester, és nem szabadna, hogy bárkit is megtévesszen. Dávid Ibolya, Kósa Lajos szerint azért tartja ferdén a fejét, mert évekkel ezelőtt súlyos autóbalesete volt, abból maradt vissza a tűnődő testtartás.

Erre mondta Herényi Károly MDF alelnök, hogy Kósa Lajos az MDF legbunkóbb politikusa. Nem tisztünk eldönteni, valóban így van-e, csupán zárójelben jegyezzük meg, hogy ha egyáltalán esélyes erre a címre, akkor igencsak fel kell kötnie a gatyáját, merthogy nem egyedül indul ebben a versengésben.

De nem is ez a fő baj Herényivel, hanem az, hogy mondhatta volna hamarabb is. Például két évvel ezelőtt. Amikor Gyurcsány Ferenc, emlékszünk, egy igen szerencsétlen megfogalmazásban az öregecske feleségek lecserélésének lehetőségéről beszélt. Kósa már akkor sem fogta vissza magát, s egy valódi civil (cívis?) kurázsira vetemedett. Azt találta mondani, hogy a miniszterelnök felesége előbb-utóbb megunja majd öregedő férjét, és egy, a hölgyek örömének számító kigyúrt testű kertésszel vigasztalódik. Kósa akkor is, most is bocsánatot kért. Bocsánatkérésben tehát már jó a debreceni polgármester, most még a megfogalmazásain kellene valamennyit javítania.

Bár, ez sem biztos, vannak olyanok, például a Szabadság téren tojást dobálók, akiknek éppen ilyen tökös fazonra van szükségük. A Szabadság téren például korábban nem volt divat tojást dobálni, ám úgy tűnik, mostanában mintegy polgári rituálévá, mondhatni haladó hagyománnyá vált ez a népi huncutság.

A legutóbbi balhé úgy kezdődött, hogy néhány száz antifasiszta elhatározta, megünneplik április 4-ét, az ország felszabadulását. Ők ugyanis így élték meg annak idején a fasiszták elkergetését, ám ki tudja miért, a polgári erők néhány prominense úgy döntött, megakadályozza őket ebben.

Az ellenzők – lehettek vagy húszan – tojásokat is vittek magukkal. Persze, nem azért, hogy a természet lágy ölén, rendeltetésszerűen fogyasszák el a koleszterin bombákat - dobálás céljából szerezték be a tojásokat. Néhányat sikerült is elhajítaniuk, ám mielőtt még a haladás zászlóvivői elérték volna a céljukat, ismét a tetőfokára hágott a rendőri brutalitás és megakadályozta a nemzeti érzelmű szabadságharcosokat, hogy demokratikus tojáshajigálással véleményt nyilvánítsanak. A hős hazafiak ugyan az utolsó tojásig harcoltak, ám a Gazprom által bátorított túlerő végül legyőzte és elvezette őket.

Persze, ha jobban belegondolunk, az idegen arisztokráciával szemben minden eszköz megengedett. Egy Orbán Viktor nevű illető dobta be a köztudatba az idegen arisztokrácia kifejezést, s ha Magyarországon a média egy kicsit is komolyan venné önmagát, talán akadna egy hozzáértő sajtómunkás, aki megkérdezné a Vezénylő Tábornokot: vajon kikre gondolt, amikor idegen arisztokráciáról beszélt?

Nem tudom, mások is észrevették-e már, hogy Orbán mostanában mintha kicsit ferdén tartaná a fejét. Úgy néz ki, mintha gondolkodna.

Jó lenne tudni, hogy mi jár a fejében.

Vagy jobb, ha nem tudjuk?

Az Amerikai Magyar Népszava Szabadság - www.nepszava.com - számára írt cikk szövege