„Kényes büszke pávát napszédítő tollak, /hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap!”

Már ma is másképpen van, pedig, hol van még a holnap!

Valószínűleg nem akad olyan épeszű ember e honban, aki elhinné, hogy Páva Zsolt, Pécs Fideszes polgármestere a saját szakállára ment föl fagyoskodni a Tubes tetejére. Központilag engedélyezett fagyoskodás történt a Tubesen a minap – ezen nem nyitunk vitát. Egy retardált napközis számára is nyilvánvaló, hogy a Vezénylő Tábornok engedélye, de legalábbis tudta és hallgatólagos beleegyezése nélkül nem történhet semmi a polgári oldalon.

Néha persze, mégis történik. Molnár Oszkár például előzetes egyeztetés nélkül lett gumikalapácsos ember – meg is nézheti magát, ha van hozzá kedve. De a gumikalapácsos ember esete csupán kivétel, amely erősíti a szabályt. Merthogy leginkább mégsem történhet semmi olyan, ami ne egyezne a Vezénylő Tábornok kényes polgári ízlésével.

Páva Zsolt tehát elbúcsúzott a családjától, még az előre beígért pálinkát sem vitte magával, meleg ruhát viszont annál inkább. Felballagott a Tubesre, jogvégzett emberként, törvényt sérteni. Tudta ő jól, hogy nem jogban sántikál, jogerős bírósági végzés van arra nézve, hogy a Tubesen radar épülhet.

És az sem titok őelőtte, hogy nem azért kell ott radarnak épülnie, mintha bárki is szeretné a radarokat. Én még nem láttam olyan embert, aki egy radarba lett volna szerelmes. Akinek már az óvodában radar lett volna a jele, kisiskolásként pedig, apró műanyag radarokkal játszott volna.

Azért szokás radarokat telepíteni, mert az országnak érdekei vannak, valamint nemzetközi kötelezettségei. Jó lenne persze, ha csak érdekeink lennének –kötelezettségek nélkül. Még ennél is jobb csak az lenne, ha mi magyarok egyedül lennénk a világban, senkitől sem zavartatva. Mindig azt tehetnénk, amit szeretnénk.

Abcúg világpiac, távozz tőlem globalizáció!

Csak hát, a dolog nem ilyen egyszerű. Jó lenne, ha ennyire egyszerű lenne, de nem az. Nem mi döntjük el, hogy mi van.

Páva Zsolt nem a saját szakállára mászott fel a Tubesre. Egy különös kísérlet fura alanya ő maga is - a Vezénylő Tábornok pártja most teszteli, mit bír el a jogállam.

Ami azt illeti, sok mindent. Még egy engedély nélkül épített, lebontási határozattal rendelkező Turul-szobrot is képes elviselni. Ott is egy polgármester, a Fidesz alelnöke, Pokorni Zoltán segédkezik a törvénytelenségben. Neki ráadásul jobb sora is van, mint Pávának, nem kell hideg hegyre másznia, ha törvénytelenkedni akar - ott van neki a Turul a főváros egyik leggazdagabb kerületében.

Úgy vannak ők ezzel, mint a kordonbontással. Ha nem szól az óvónéni, akkor miért ne! Ha nem látja, vagy szándékosan félrefordítja a fejét, az azt jelenti, hogy mindent lehet. Túrhatjuk az orrunkat, szellenthetünk hangosan – semmi sem tilos, ami meg van engedve.

Szerverfeltörés, kordonbontás – a sólyom nem kapkod legyek után. Most már meg, ha akarná, sem lenne értelme. Egyik oldalon sincs semmi tekintélye. Ezek soha nem kedvelték, mert mindig rosszkor szólt, és rossz helyen. Azok megvetik, mert mindent tudnak róla. (Igaz, ő is sok mindent tud róluk, de már ennek sincs jelentősége).

Talán, ha a legfőbb ügyész, vagy valaki hozzá hasonló szólna nekik. Hogy ne tessék már törvénytelenségeket elkövetni! Kormányra készülnek kerülni az urak, legalább a látszatra tessék adni valamelyest!

Páva Zsolt Pécs Fideszes polgármestere nem a pécsiek érdekeit képviseli. A saját jól felfogott érdekében ment fel a hegyre, vackolta el magát a fűthető sátorba. Mindenki helyezkedik, közel a húsos fazékhoz. Csak semmi tülekedés jó urak, jut mindenkinek, de ne mi kapjuk a legtöbbet, arra ügyeljenek!

Vagy most már arra sem. Ezek az idők is elmúltak.

Nem a Tubesről szól ez a történet. A demokrácia lett tesztelve a Tubes tetején összetákolt sátorral: mi az, amit még kibír, s mi az, amit már nem? Mikor jön el a pillanat, amikor recsegve-ropogva összeomlik?

Mielőtt kimúlik a jogállam, annyit se mond, hogy oszt jónapot.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata