Felelni fogsz te is, mert megfeleltél nekik, kétharmados kéjjel osztottad a kokit. Elloptad a jövőt, elüldöztél sok menőt, közönyösen nézted, ahogy a gaz benőtt. Toltad a szekeret, tapsoltál felállva, tapostál lefelé, felfelé gazsulálva. Térden csúszva nyaltál, aranyat találtál, ájtatosan néztél, s még csak nem is hánytál.

Átvetted az ordót, mert az neked már járt, megdolgoztál érte, megkérted az árát. Mész te is a nyájjal, sodródsz csak az árral, nem bíbelődsz sokat, ha lopni kell, a zárral. Megkaptad a pénzed, nem kevés, hát nézzed, ám hiába a madzag, ha elfogyott a mézed. Brummogni még lehet, szólni már nem szabad, hazudsz velük együtt, épp hogy le nem szakad az égboltról a plafon, a fejedre omlik, amihez hozzányúlsz, az rögtön elromlik.

Megölted Radnótit, újraszülted Horthyt, nem kérte őt senki, itt valaki bűzlik. Utálod a verset, gyűlölöd a prózát, megveted a szexnek mindenféle pózát. Felfal a farkatlan fülke-falka féreg, akkor vagy csak félelmetes, hogyha tőled félnek. Iskola a papnak, kórház az egyháznak, pénz a csókosoknak, kézcsók a pápának.

Vízről papolsz nekem, hosszúlépést iszol, a kutyád, ha meglát, maga alá piszkol. Felelni fogsz, te is, mert hagytad, hogy ez legyen, romhalmaz lett minden, völgyön és a hegyen. Kérdezni nem fogok, de felelni fogsz te is, te is, te is, te is, te is, te is, te is. Játszottad a némát, te is, te is, te is, tettetted a bénát, te is, te is, te is. Piszkos lettél te is, cinkos lettél te is, te is, te is, te is, te is, te is, te is…

* Talán kiderült, hogy ez egy dalszöveg. A Neoprimitív készülő, Falkaforradalom című új műsorához íródott. Kicsit más, mint a megszokott, de Neoprimitív ez is.