Félelmetes ünnepek
Mi lesz október 23-án?Normális körülmények között, egy normális országban én is tudnám a választ, legföljebb az lehetne kérdés, hogy kegyes...
Mi lesz október 23-án?
Normális körülmények között, egy normális országban én is tudnám a választ, legföljebb az lehetne kérdés, hogy kegyes volt-e az időjárás az ünnephez? Nem mosta-e el az eső az államfő nagy ívűre sikeredett beszédét, szépen lobogtak-e a zászlók a miniszterelnök történelmi párhuzamoktól sem mentes szónoklata alatt, és a T. Ház elnöke felszólása alatt nem unatkoztak-e nagyon a felsorakoztatott kisgyerekek?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések vetődnének fel egy normális ország normális polgárában. Mi azonban már egy jó ideje nem vagyunk normálisak. Idegesek vagyunk és feszültek - ahogyan Eszterházy Péter írta vagy húsz évvel ezelőtt egy novellájában, igaz, egészen más szövegkörnyezetben: közép-európaiak vagyunk, idegrendszerünk elhasznált, vécépapírunk kemény.
Nos, jelentem, a vécépapír terén már megkezdtük a felzárkózást a világ élvonalához, ám ami az idegrendszerünket illeti, még van mit pótolnunk. Politikai szakzsargonnal élve, hiszterizált a közélet, mindig van valaki – általában ugyanaz a személy - aki tesz arról, hogy mi magyarok ne érezhessük jól magunkat. Ez a személy, aki egy személyben a Felcsút SE sportklubnak és a Fidesz nevű pártszövetségnek is elnöke, egy évvel ezelőtt 72 órát adott a kormánynak, hogy eltakarodjon. Most, önmagával szemben szigorúbb volt, mindössze 48 órát adott magának, hogy összegyűjtsön kétszázezer aláírást.
Szép tulajdonság, mindig csak adni, és soha sem kapni. És az is jó érzés, hogy van köztünk valaki, akiről tudjuk, hogy még soha sem hazudott. Ő maga mondta, márpedig aki sohasem hazudik, annak elhihetjük, hogy ő mindig igazat mond.
Ha ma megkérdezik az utca emberét, hogy mit vár október 23-tól, pártállástól függetlenül azt válaszolja: azt szeretné, ha nyugalom lenne és nem az, ami tavaly volt: felfordulás és félelem. Mert ma nálunk az ünnep, legyen szó március 15-ről, augusztus 20-ról, vagy éppen október 23-ról, nem a múltról szól, de még csak nem is a jelenről. Hanem a jövőről, de arról sem a szó jobb értelmében. Nem arról beszélünk, hogy milyen országot képzelünk el magunknak, hanem hogy október 23-a után ki lesz majd kormányon? Mert vannak erők, akik egy ideje azzal hülyítik a polgárokat, hogy el lehet zavarni a kormányt.
Pedig, ha körülnéznének, láthatnák, hogy nem egy banánköztársaságban élünk, hanem Európa közepén. Olyan környezetben, ahol az állandóság és a kiszámíthatóság nagyobb érték, mint néhány tucatnyi felhergelt agyament utcai harcos artikulátlan üvöltése.
Ma, amikor ünnepről beszélünk, eszünkbe sem jut, hogy mi történt 51 évvel ezelőtt. De még az sem, hogy mit tettek 1848-ban a márciusi ifjak, hogyan alakult meg az első felelős magyar kormány?
Ma mindenki azt találgatja, hogy lesz-e elegendő rendőr a garázdák megfékezésére? A rendőrség már hetekkel az ünnep előtt odanyilatkozta, hogy méltóságos ünnepre készül, s bár a hatályos törvények alapján januárig még megtehetnék, nem vetnek be gumilövedékeket. A rendőrökön lesz azonosító, nem látszik majd az utcákon túlzott rendőri jelenlét, ugyanakkor kellő tartalék emberük áll készenlétben.
Mintha nem ünnepre készülődnénk, hanem egy rendőrakadémia reggeli eligazítását kukkolnánk.
És a máskor hallgatag titkosszolgálatok is megszólalnak. Érdemit persze nem mondanak, csak azt, amit nélkülük is jól tudunk: hogy tudomásuk van a rend megbontására történő kísérletekről, de megvannak a szükséges eszközeik arra, hogy a kisszámú, ám hangos bajkeverő terveit keresztül húzzák.
Mindenki méltóságos ünnepet hazudik, miközben még egy retardált napközis is tudja, hogy se méltóságos, sem pedig ünnepi nem lesz az a bizonyos nap. Kiüresedett, zord, tartalmatlan massza lesz mindössze, ami csupán arra jó, hogy akiknek ehhez van kedvük, anyázhassanak másokat. Hogy megint legyen alkalom tojást dobálni, és kerepelni, fütyülni és hazaárulózni. Hogy felheccelt és eltorzult arcú emberek gorombaságokat vágjanak a nekik nem tetsző honfitársaik felé.
A Felcsút SE sportklub elnökének pártja, ha akarná, se tudná felidézni az egykori szabadságharcok emlékét. Sem most, az 1956-osét, sem tavasszal, az 1848-ban történteket. Elszoktak már a múlt időtől, még történészeik is csak a mában élnek: népszavazás kell, a hatból mostanra már csak 3 kérdés fontos – 1956 mintha sosem lett volna.
Sok 56 él bennünk, és főleg azokban, akik már felnőttként élték meg azt az időszakot. Ezért furcsa, hogy mostanában egyesek annyira polgárnak tartják magukat, hogy már nem is tartják fontosnak demokratának lenni. Akik szerint 56 egy és oszthatatlan - aki pedig mást mond, az hazaáruló, azaz, ellenség.
Az ellenséget pedig lehet tojással dobálni. Felgyújtani az utcán parkoló autókat, betörni a kirakatokat, törni, zúzni, rombolni.
Ez ma az ünnep Magyarországon, 2007. októberében. Szerencse, hogy a karácsonyt még nem sikerült átpolitizálni - bár, ahogyan a magyarországi viszonyokat ismerem, már ez is csupán idő kérdése.
Ha nem jön közbe semmi, néhány év múlva a karácsony is beáll a sorba a többi ünnep közé. A kormányt Szenteste, a halászlé és a töltött káposzta között is el lehet kergetni – ha már március 15-én és október 23-án nem sikerült…
Az Amerikai Magyar Népszava Szabadság - www.nepszava.com - számára írt cikk írott változata
