A jövő hónaptól lezárják a határokat, megszűnnek az ikes igék, a nyártól pedig Fehérvár lesz az ország fővárosa.

Veletek kapcsolatban már mindent elhiszünk. Azt is, amire néhány hónappal ezelőtt csak legyintettünk volna. Amire egy évvel ezelőtt még azt mondtuk, hogy szemenszedett hazugság, rémhír. Hülye pletyka, aminek nem szabad felülni, mert semmi valóságalapja nincs.

Mostanra átrendeződtek a dolgok és a dimenziók: Magyarországon, e nemrég még Magyar Köztársaságnak hívott országban, mára semmi nem az, ami volt. Talán már a fizika szabályai sem érvényesek, ha érdekeitek úgy kívánják, betiltjátok a szabadesést, rendelettel korlátozzátok a hangsebességet, sunyi parlamenti módosítóval megváltoztatjátok a relativitás törvényét.

A logikának esélye sincs, ha valaki meg akarja érteni, mit, és miért csináltok, jobb, ha meg sem próbál racionálisan gondolkodni.

Bárki bármit mond, bármekkora baromságnak is tűnik elsőre, el kell gondolkodnunk rajta.

Amikor napok óta arról beszélnek az emberek, hogy a kormány zárolni fogja a bankszámlákat, már nem azt mondjuk, amit nemrégen még mondtunk volna. Hogy ez képtelenség. Nincs semmi értelme, ellenkezik a racionalitással, a közgazdaság alapvetéseivel, a joggal, a józan ésszel.

Tisztességről most szó se essék, az, tudjuk, nem a politikusokra jellemző kategória. Ha valaki valami szörnyűséget állít rólatok, kénytelenek vagyunk akkor is elhinni, ha egyébként, normális körülmények között, hihetetlen lenne. Ma már az a leginkább hihető, amit máskor meg se hallanánk, amire csupán legyintenénk, annyira irracionális.

Ma már ugyanis bármi megtörténhet. Visszamenőlegesen kivetett adók, szakmai hibának hazudott hamisítások, torzítások, elhallgatások. Nem alkalmanként, és nem véletlenül: nálatok már ez a normális üzemmenet. Talán már ti magatok sem tudjátok, hogy mikor beszéltek igazat, és mikor nem. Ez ebben a félelmetes, hogy senki sem mehet biztosra veletek kapcsolatban: nálatok a vicc vetekszik a valósággal, a fantázia pedig reménytelenül kullog a hétköznapok után. Gyanítjuk, utol nem éri, soha.

Ezért volt hihető, amikor arról jött a hír, hogy loptatok az operaházi ünnepségen. Kristály hamutartót, rézből készült korlátgömböt, és hogy fizetés nélkül távoztatok a büféből. És valóban ez a színtiszta igazság, még akkor is, ha időközben kiderült, hogy nem így volt.

Mert lehetett volna. Nem rajtatok múlott, hogy most nem így lett. Veletek kapcsolatban, akik ennél nagyságrendekkel nagyobb lopásokhoz szoktatok, és szoktattatok bennünket, még ez is hihető.

Lehet, hogy most nem loptatok, de megtettétek már korábban. Vagy megteszitek legközelebb.

És nem annyit, amennyit most nem – ennél sokkal többet.

Nem érdem az, ha most nem tettétek – nem ti tehettek róla.

A jó erkölcs, tudjuk, csupán az alkalom hiánya.

Aki ellopja az emberek magán-nyugdíjpénztárakban összegyűjtött pénzét, és utóbb mindezt a nyugdíjak megvédésének hazudja, az még ennél nagyobb gazemberségekre is képes. Aki visszamenőlegesen alkot törvényt, korlátozza a tájékoztatás és a tájékozódás szabadságát, megszünteti a sztrájkjogot, a bíróságok függetlenségét, mindent, ami egy demokráciában fontos, arról mindent el lehet hinni.

Ne csodálkozzatok, ha a legvadabb pletyka, a legalaptalanabbnak tűnő rémhír is hihetővé válik veletek kapcsolatban.

Most mondják, hogy jövőre ugyanolyan vércsoportja lesz mindenkinek, és a levegő nem alanyi jogon jár, hanem rászorultság alapján a kormányhivatalokban kell igényelni.

Ami azt illeti, egészen hihetően hangzik.