Fehér ember menni Amerika
Fehér ember menni Amerika, olyan ez nála, mint a lemmingek határtalan vágyakozása a talán soha nem volt sziget iránt. Van azért némi különbség:...
Fehér ember menni Amerika, olyan ez nála, mint a lemmingek határtalan vágyakozása a talán soha nem volt sziget iránt. Van azért némi különbség: a szerencsétlen lemmingek ugyanis százezer számra vesznek az óceánba, amiért egy olyan szárazföld felé indulnak el, amely soha, vagy csak a nagyon régi időkben létezett.
Nem szimbolikusan írtam ezt, bár ha valakinek van hozzá affinitása, értheti úgy is.
Amerikai emberünk jelenleg éppen az Újvilágban időzik a feleségével, kéthetes magánlátogatást ötvöznek a hivatalos elfoglaltságokkal. Hónapok óta tudunk a készülő kirándulásról, híradások tucatjai számoltak be arról, hogy Nagyon Készül Amerikába, fejből fújjuk, hogy ott majd Ki Mindenki Fogja Őt Fogadni.
Mondjuk tényleg ráfér az amerikaiakra, hogy valaki eligazítsa őket a demokrácia lényegét illetően, és ha emellett még valamennyi politikai kultúra is ragad rájuk, az csak tiszta haszon lesz a számukra.
Az egyik bulvárlap jóvoltából fotókon is nyomon követhetjük a Vezénylő Tábornok amerikai turnéjának néhány állomását. Az egyik képen például egy dakota sátor bejáratánál ülve mosolyog, utoljára a madaras Teszkó katalógusában láttam hasonló építményt, akciósan, ha jól tévedek, 12 rongyot kértek érte.
Értjük a kép iróniáját, mi magyarok máshoz sem értünk jobban, minthogy meglássuk a dolgokban az alig rejtett szarkazmust. Különben is, edzettek vagyunk, számtalan dakota közmondással volt dolgunk az elmúlt években. Ha megdöglött a lovad, szállj le róla, talán ez volt annak idején az egyik legismertebb, amelyet még sok más dakota közmondás követett – a nemzet épülésére és okulására.
Nem szeretném, ha úgy tűnne, bagatellizálom a Magyar Köztársaság leendő elnökének amerikai útját. Már csak azért sem, mert nyilvánvaló, hogy nem a dakota sátor előtti pózolás fejezi ki e nagy utazás lényegét. Sokkal inkább az a számos személy, akikkel amerikai turnéja során találkozik. Csupa fontos, és jó helyen jegyzett illetőről van szó, akik, ha akarják, bármikor képesek megfordítani a világ folyását. Nevek most így nagy hirtelen nem ugranak be, de nem is a nevek a fontosak, hanem a tettek.
Úgyhogy elégedjünk meg azzal, hogy a Vezénylő Tábornok egyik tárgyalópartnere már javában dolgozik a világbéke megoldásán, egy másik jó úton halad a dél-oszétiai válság tárgyalásos rendezése felé, de hősünk egy olyan valakivel is találkozik, akinek már több jó ötlete is volt a globális felmelegedéssel kapcsolatban.
Van egy másik kép is a bulvárlapban, itt hősünk félmeztelenül ül egy sziklán. A felvételt nyilván egy Fidesz-közeli paparazzo készítette a Colorado hegyvidéken, kirándulás közepette.
Egy ismerősömnek, akinek elújságoltam, hogy a Vezénylő Tábornok ötven százalékban ruha nélkül mutatkozik a sajtóban, az volt az első kérdése, hogy akkor most a leendő köztársasági elnök melyik felén nem visel ruhát? Amikor tájékoztattam a valós helyzetről, miszerint egy magyar emberhez meglehetősen illő hosszúságú nadrágban látható, és csupán a felsőtestét hagyta szabadon, ismerősöm olyannyira megnyugodott, hogy már az sem bántotta, amiért ilyen kevés aranyat nyertünk a pekingi olimpián.
Ha valaki csöppnyi iróniát érez a fentiek olvastán, sietnék kiábrándítani az illetőt. Szó sincs ilyesmiről, éppen ellenkezőleg, nagyon komoly, és a magyarság felemelkedése szempontjából fontos tárgyalások folytak. (Egy elragadóan kedves idős hölgy például tanácsot kért tőle: mit tegyen, hogy az unokája még több lepattanót szerezzen a palánk alatt?)
Persze, nem ez a lényeg, sokkal inkább az emberi vonatkozások. Amelyek között volt olyan, amelyet velünk, nagyközönséggel is megosztottak azt érdekeltek. A Vezénylő Tábornok egyik fotóján látható napszemüvegről például a lányának azt volt a véleménye, hogy az nagyon nyomi. (Utóbbi szabad magyar fordításban azt jelenti: ciki).
Úgyhogy, ez az amerikai út biztosan nem múlik el haszon nélkül: egy új, divatos napszemüveggel már mindenképpen gyarapodik majd a Magyar Köztársaság leendő elnöke. És jó helyről tudjuk: ha ő gyarapszik, attól az ország is csak több lesz.
Az egyik bulvárlap jóvoltából fotókon is nyomon követhetjük a Vezénylő Tábornok amerikai turnéjának néhány állomását. Az egyik képen például egy dakota sátor bejáratánál ülve mosolyog, utoljára a madaras Teszkó katalógusában láttam hasonló építményt, akciósan, ha jól tévedek, 12 rongyot kértek érte.
Értjük a kép iróniáját, mi magyarok máshoz sem értünk jobban, minthogy meglássuk a dolgokban az alig rejtett szarkazmust. Különben is, edzettek vagyunk, számtalan dakota közmondással volt dolgunk az elmúlt években. Ha megdöglött a lovad, szállj le róla, talán ez volt annak idején az egyik legismertebb, amelyet még sok más dakota közmondás követett – a nemzet épülésére és okulására.
Nem szeretném, ha úgy tűnne, bagatellizálom a Magyar Köztársaság leendő elnökének amerikai útját. Már csak azért sem, mert nyilvánvaló, hogy nem a dakota sátor előtti pózolás fejezi ki e nagy utazás lényegét. Sokkal inkább az a számos személy, akikkel amerikai turnéja során találkozik. Csupa fontos, és jó helyen jegyzett illetőről van szó, akik, ha akarják, bármikor képesek megfordítani a világ folyását. Nevek most így nagy hirtelen nem ugranak be, de nem is a nevek a fontosak, hanem a tettek.
Úgyhogy elégedjünk meg azzal, hogy a Vezénylő Tábornok egyik tárgyalópartnere már javában dolgozik a világbéke megoldásán, egy másik jó úton halad a dél-oszétiai válság tárgyalásos rendezése felé, de hősünk egy olyan valakivel is találkozik, akinek már több jó ötlete is volt a globális felmelegedéssel kapcsolatban.
Van egy másik kép is a bulvárlapban, itt hősünk félmeztelenül ül egy sziklán. A felvételt nyilván egy Fidesz-közeli paparazzo készítette a Colorado hegyvidéken, kirándulás közepette.
Egy ismerősömnek, akinek elújságoltam, hogy a Vezénylő Tábornok ötven százalékban ruha nélkül mutatkozik a sajtóban, az volt az első kérdése, hogy akkor most a leendő köztársasági elnök melyik felén nem visel ruhát? Amikor tájékoztattam a valós helyzetről, miszerint egy magyar emberhez meglehetősen illő hosszúságú nadrágban látható, és csupán a felsőtestét hagyta szabadon, ismerősöm olyannyira megnyugodott, hogy már az sem bántotta, amiért ilyen kevés aranyat nyertünk a pekingi olimpián.
Ha valaki csöppnyi iróniát érez a fentiek olvastán, sietnék kiábrándítani az illetőt. Szó sincs ilyesmiről, éppen ellenkezőleg, nagyon komoly, és a magyarság felemelkedése szempontjából fontos tárgyalások folytak. (Egy elragadóan kedves idős hölgy például tanácsot kért tőle: mit tegyen, hogy az unokája még több lepattanót szerezzen a palánk alatt?)
Persze, nem ez a lényeg, sokkal inkább az emberi vonatkozások. Amelyek között volt olyan, amelyet velünk, nagyközönséggel is megosztottak azt érdekeltek. A Vezénylő Tábornok egyik fotóján látható napszemüvegről például a lányának azt volt a véleménye, hogy az nagyon nyomi. (Utóbbi szabad magyar fordításban azt jelenti: ciki).
Úgyhogy, ez az amerikai út biztosan nem múlik el haszon nélkül: egy új, divatos napszemüveggel már mindenképpen gyarapodik majd a Magyar Köztársaság leendő elnöke. És jó helyről tudjuk: ha ő gyarapszik, attól az ország is csak több lesz.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
