Tételezzük föl, hogy 2014-ben lesz választás Magyarországon. Nem kell hozzá nagy fantázia, jelenleg ugyanis még érvényben van az időpont, de aki arra fogad, hogy mégsem így lesz, az sem biztos, hogy bukja a pénzét.

A falkaforradalom kétharmada ugyanis olyan gyakran változtatja az álláspontját, mint más a fehérneműjét, érződik, hogy alaposan tanulmányozták Orwell 1984 című könyvét. Látható, hogy a könyvnek az a gondolata ragadta meg őket leginkább, miszerint „semmi sem változik olyan gyorsan, mint a múlt.”

De tételezzük fel, hogy mégis lesz választás, vagyis, nem mondja azt a kormány, hogy az IMF nem akarja. Mert bár tudvalevő, hogy nem engedünk nekik, és hiába is követelik, mi nem csökkentjük a vércsoportok számát, és a napi középhőmérséklet sem úgy alakul majd, ahogyan azt a brüsszeli gyarmatosítók szeretnék, de ha az ország érdeke azt kívánja, akkor meghajlunk az erő előtt, és azt tesszük, amit mondanak.

Bár sok a bizonytalanság, sőt, valójában csak a bizonytalanság biztos, induljunk ki abból, ami van. Vagyis, hogy lesz választás, méghozzá egyfordulós. Ami, ahogyan Bitó László elgondolkodtató cikkében írta nemrég, valójában kétfordulós. A különbség annyi, hogy a második fordulót itt nem két hét, hanem két- vagy négy év elteltével tartják. Vagyis, először lebontódik az Orbán-rezsim, majd, a demokratikus intézményrendszer visszaállítása után, jöhetnek új, valóban szabad és a lényegről, azaz a programokról szóló választások. Regisztráció nélkül, természetesen.

Addig azonban lesznek még gondok, nemcsak olyanok, amelyeket ma még nem is sejthetünk. Olyanok is adódnak majd, amelyek már ma is látszanak. A demokratikus oldalon éppúgy, mint a jelenleg hatalmon lévők oldalán.

Ami az egyik oldalt illeti: nyilvánvaló, hogy egyfordulós választás esetén a Fideszt csak egy közös ellenzéki jelölt győzheti le. Az is valószínű, hogy ez a közös jelölt legyőzheti a Fideszt. A kérdés persze, hogy ki legyen ez a közös jelölt, milyen párt, mely szervezet színeiben induljon. Az MSZP a demokratikus oldalon megkerülhetetlen. Nélküle nem lehet győzni, és a szocialisták sem tudnak mások nélkül. Egyrészt még mindig nem heverték ki a karaktergyilkosságot, melynek elsőszámú áldozata a párt egykori elnöke, Gyurcsány Ferenc volt, s amelynek farvizén a párt is súlyos, máig be nem gyógyult sebeket kapott.

Az Együtt 2014 önmagában kevés a győzelemhez, de nélküle sem lehet győzni. Mindkét szervezetre szükség van, de csak egyikük indulhat 2014-ben. (Ha mindkettő külön indul, akkor borítékolható a bukás).

Ezt nyilván Bajnai és Mesterházy is mérlegeli.

A másik oldalon hasonló a dilemma. A Fideszben már tudják, hogy egyedül nem győzhetnek, ha akarnak némi esélyt, nem kerülhetik meg a Jobbikot. A Jobbiknál is hasonló a helyzet, és bár retorikában, valamint a gyakorlatban is utálják a Fideszt, számukra még mindig Orbánék számítanak kevésbé rossz választásnak. Lesz összefogás a két párt között - ha nem így tesznek, és a demokratikus oldalon megvalósul a sokak által várt összefogás, akkor számukra nincs sok esély. Ha egy egységes ellenzéki jelölttel szemben a Fidesz és a Jobbik is indul, garantált, hogy megosztják a tábort. Ugyanabból a tortából szelnek mindketten, egy jelölt kell tehát ott is a remélt győzelemhez.

Az viszont elég érdekesen nézne ki, ha a Fidesz valamelyik választókörzetben nem indítana jelöltet. Nehéz lenne megmagyarázni – nem is elsősorban a Fideszen kívüli (még van ilyen) világnak, de főként a saját szavazóiknak. És ahol a Jobbik lép hátrébb, hogy a Fidesz előbbre mozdulhasson, ott sem lesz jobb a helyzet. A Jobbik idáig folyamatosan csépelte a kormányt, és a Fideszt, s bár e kritikák hitelessége időnként megkérdőjelezhető, és a komolyságát illő kettővel osztani, még mindig marad elég különbség a két párt között.

A helyzet tehát bonyolult, úgy tűnik, a Fidesz az egyfordulós választás bevezetésével nem csak ellenfelét, de saját magát is csapdába csalta.

Igaz, még nem tudni, mit hoz a jövő. Tendenciák ugyan látszanak, sejthető, hogy ki erősödik, és ki gyengül, de, ahogyan egykor a seregben mondták: az eltávozás csak akkor biztos, ha a katona már visszatért a laktanyába.