Nem érti a kormány, hogy mi a baja Brüsszelnek az Erzsébet-utalvánnyal. Márpedig nyomós oka lehet annak, ha azt vizsgálják, hogy az Erzsébet-utalvány nem sérti-e a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

Nyilván, majd szépen elmagyarázzák a kormánynak, hogy mi a baj azzal, ha különbséget tesznek az elfogadóhelyek között, vagyis, diszkriminációt alkalmaznak. Abban az Európai Unióban, amely a többi között épp a diszkrimináció megszüntetésére szerveződött. Arra, hogy átjárhatók legyenek a határok, és az egyes tagországokban egyenlő esélyekkel lehessen dolgozni, vállalkozni, vagy éppen tanulni.

Nincs nekünk ezzel dolgunk: az Európai Unió illetékesei elmondják majd, hogy mi a baj. Ha kell, majd lassan, tagoltan, hogy ne csak Orbán és Matolcsy, de Szijjártó és Selmeczi szóvivők is megértsék.

Bennünket, magyar vásárlókat, más okok miatt zavar az Erzsébet-utalvány.

Mi, magyar vásárlók ugyanis tudattalan népség vagyunk, megyünk a zsebünk után, vagyis, szeretünk minél olcsóbban, vagy másképp mondva, kevésbé drágán vásárolni. Árérzékenyek vagyunk, valljuk be. És az, hogy az Erzsébet-utalvánnyal jelen állás szerint leginkább a CBA, a Coop és a Real üzletláncokban lehet vásárolni, nekünk, árérzékeny magyaroknak nem elegendő.

Még akkor sem, ha tudjuk, mi erre a válasz: hogy a CBA és felsorolt társai magyar üzletláncok, szemben a versenytársakkal, hogy csak a két nagyobbat említsük, a Tescót és az Auchant. És mi, magyar vásárlók, jobban tennénk, ha nem értük aggódnánk, hanem a magyar üzletláncokért, mert ott magyar emberek keresik meg a mindennapi betevőt, az ő magyar munkájuk verejtékével.

Mi, magyar vásárlók nem a multik miatt, a pénztárcánk teherbíró képessége miatt aggódunk. Van bennünk persze hazafias érzés is, de hülyék nem vagyunk: ha két termék ára – azonos márkát és minőséget feltételezve - egyforma, akkor naná, hogy a magyart vesszük. Ha a magyar kicsivel drágább, akkor is azt. Ha sokkal drágább, akkor a másikat. (Magyarok vagyunk, nem hülyék).

A CBA és felsorolt társaik egy átlagos fogyasztói kosarat alapul véve, szignifikánsan drágábbak, mint a két másik említett üzletlánc. Maradva a magyar érdekeknél: ha a CBA és felsorolt társaik valóban a magyarok érdekeit néznék, akkor olcsóbban adnák a termékeiket, mint a külföldiek. De legalábbis nem drágábban.

Van más is. Az, hogy a CBA mitől magyarabb, mint az említett versenytársak. Értem én, hogy a cég egyik tulajdonosát Lázár Vilmosnak hívják, elnöke pedig az a Baldauf László, aki, amellett, hogy a Gój Motorosok Egyesület támogatója, rendszeresen vizitál Orbánéknál Felcsúton.

Baldauf László és Orbán Viktor

Úgyhogy, ha így nézzük, a CBA nem egyszerűen magyar, de – Fidesz-közeliként – übermagyar is egyúttal. Két évvel ezelőtt például ők fizették azokat az óriásplakátokat, amelyeken a választás dátuma és az Ítéletidő szó szerepelt. És azon a héten az áruházi katalógusuk címlapja sem mulasztotta el közölni a választókként is funkcionáló vásárlókkal, hogy április 11-én ítéletidő közeleg.

Ettől még persze jó lenne tudni, hogy a CBA és az Erzsébet-utalvány más kedvezményezettjei mitől magyarabbak, mint mások. Túl azon persze, hogy a CBA lánc élén rendes magyar ember, Lázár Vilmos számolja a nyereséget, miközben a két másik lánc tulajdonosa nem hazánkfia. De nagyjából ennyi a különbség. A magyarországi Tescónál is magyar pénztárosok dolgoznak, az árufeltöltők, a takarítók, a biztonsági emberek, a könyvelők, a beszállítók is magyarok. Magyar embereknek adnak munkát, magyar családoknak nyújtanak megélhetést, Magyarországnak fizetnek adót.

Ha odafönt, magas helyen, valóban a magyar vásárlók érdekeit nézik, akkor sürgősen állapodjanak meg a többi áruházlánccal, hogy ők is elfogadhassák az egyébként hasznos utalványokat.

És akkor sem Brüsszelnek, sem a magyar vásárlóknak nem kell majd magyarázkodnunk.