Nagy dolgok lehetnek készülőben, talán még a nemzetközi helyzet is fokozódik, merthogy békeidőben nem szokása neki a szólás. Igen ritkán szól a mi köztársasági elnökünk, amikor meg mégis, akkor sem mindig akkor hallatja a hangját, amikor erre szükség lenne.

Fontos oka lehet annak, ha hősünk most kikászálódott a bazsarózsák védett világából, és a közélettel kapcsolatban hallatta a hangját.

Jó tudni, hogy a mi köztársasági elnökünk ismét megmutatta jártasságát a demokrácia világában. Ráadásul az is kiderült, hogy nem csupán ismeri a járást, de még ennél is tovább megy: segít másoknak is eligazodni, ha netán eltévednének, vagy elbizonytalanodnának.

Kissé kotnyelesnek tűnik ezzel a mostani megszólalásával a mi köztársasági elnökünk, hirtelen jött szószátyárságával emellett még azt a látszatot is kelti, mintha valamelyik politikai oldal iránt elfogult lenne. Mi, úgyis mint magyar lakosság, persze tudjuk, hogy ez csupán a látszat, és a köztársasági elnöknek nincsenek politikai szimpátiái – ha lennének ilyenek, nyilván nem ő lenne a Magyar Köztársaság elnöke.

A mi köztársasági elnökünknek, aki – tőle tudjuk – látástól vakulásig a nemzet egységének megteremtésén fáradozik, időnként jobban kellene ügyelnie a látszatokra. Nem nagy ördöngösség odafigyelni a látszatokra, a történelem folyamán már jó ideje kialakultak olyan egyezményes jelrendszerek – beszédnek, máskifejezéssel: kommunikációnak nevezik az ilyesmit – amelyek sikeresen segítik az embert abban, hogy ne váljék félreérthetővé.

Ha lett volna véleménye az egy évvel ezelőtti szégyenletes népszavazásról, amely azt üzente a gazdasági világnak: a magyaroknak úgy jó minden, ahogyan van, a magyarok nem a változás hívei.

Ha nem vonult volna mosolyogva egy Árpádsávos zászlót is lengető tömeg élén, miközben a háta mögött a kettes számú közjogi méltóságot – értsd: a Magyar Köztársaság miniszterelnökét – zsidózták és minden más módon szidalmazták.

Akkor bizony nem keletkezne az a látszat, hogy a mi köztársasági elnökünk elfogult valamely politikai párttal szemben. Nem gondolnák sokan azt, amire most többen kénytelenek következtetni: hogy a mi köztársasági elnökünk az egyik pártot jobban kedveli a másiknál, az egyik pártvezetővel szívesebben beszélget, mint a másikkal.

Sólyom László vasgyári munkának, taxisofőrnek, kórházi ápolónak, maszek fröccsöntőnek jogában áll egyik, vagy másik pártot, politikust kedvelni. 

Sólyom László köztársasági elnöknek ehhez nincs joga. Nincs benne a munkaköri leírásában, nem ezért kapja a kiemelkedően magas fizetését, nem ezért biztosítják számára az adófizetők pénzén a magyar átlaghoz képest többszörös luxusnak számító lakáskörülményeket Budapest legszebb „telkén“, a budai Várban.

Ha meg mégis ragaszkodik ehhez a jogához, mert úgy érzi, hogy a szükségesnél több erőfeszítést igényel a részéről, hogy elfogulatlannak látsszon, az lenne a legjobb, ha lemondana mostani hivataláról.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata