Előbb a has jön, aztán a morál...
A fekete gazdasággal is úgy vagyunk, mint az időjárással: mindenki panaszkodik rá, de senki sem tesz ellene semmit. Pedig, előbb-utóbb tényleg...
A fekete gazdasággal is úgy vagyunk, mint az időjárással: mindenki panaszkodik rá, de senki sem tesz ellene semmit. Pedig, előbb-utóbb tényleg lépni kellene az ügyben – és itt most elsősorban nem az időjárásra gondolok. Mert ma – az államot leszámítva - mindenki jobban jár, ha az autószerelő számla nélkül cseréli le az olajat, és olyan embert sem láttam még, aki a zöldségesnél blokkot reklamált volna. (Nem igaz, mert láttam: a tévében mutattak egy ellenőrt, aki magát vásárlónak álcázva teljesen kibukott azon, hogy sehol sem kap számlát).
Szép hát a gondolat, hogy üzenjünk hadat a fekete munkának, a számla nélküli vásárlásoknak, az adócsalásnak. Vagyis hát, sajátmagunknak, hiszen ennek a rendszernek mindannyian részesei vagyunk. Mert nem csak azt tudjuk, hogy számla nélkül minden olcsóbb, de azt is, hogy a blokk nélkül vásárolt árú nem minden esetben rosszabb minőségű, mint amelyikért több pénzt kellett adnunk.
Lehet harcot hirdetni a fekete gazdaság ellen, és szerintem, kell is, hiszen hosszú távon nem működhet úgy egy gazdaság, hogy ellenőrizhetetlen jövedelmek keletkeznek. A fő baj, hogy az állam és polgárai ma bizalmatlanok egymással. Pedig valakinek meg kellene tenni az első lépést. Kezdhetné például az állam, mégpedig úgy, hogy csökkenti az árukra rakott adókat. Kezdhetné, de – nem ok nélkül – gyanakvó: csökkentem a forgalmi adót, mondja az állam, de ezzel tényleg eltűnnek majd a számla nélkül, raklapról árult zoknik, és tusfürdők?
Persze, mi vevők is kezdhetnénk a megtisztulást. Hogy kijelentjük: mostantól csak olyan helyen vásárolunk, ahol tudjuk, honnan jött az áru, és biztosak vagyunk abban, hogy a bennünket kiszolgáló alkalmazott után a bolt tulajdonosa befizette a járulékokat.
Ez is nemes gondolat, csak éppen kivitelezhetetlen. Mert az még rendben van, hogy öntudatos vásárlóként, büszkén teletömjük pénzzel az állam pénztárcáját. De az államhoz hasonlóan mi is gyanakvók vagyunk: ki garantálja, kérdezzük, hogy az ily módon általunk megfizetett többletadó nem tűnik el a nagy közös kassza feneketlen bendőjében? Hanem, ott végzi, ahová eredetileg szántuk: színvonalasabb és olcsóbb egészségügy lesz belőle, jobb oktatás, vagy, teszem azt, a mostaninál alacsonyabb adók.
És az sem lényegtelen, hogy az úgynevezett kínai piacok ma igencsak valós igényeket elégítenek ki: nagy tömegek élnek ugyanis olyan kevés pénzből, hogy csak az „olcsó” vásárlással tudják biztosítani a megélhetésüket. És ezeknek az embereknek nehéz azzal érvelni, hogy a fekete gazdaság erősítésével a saját jövőjüket élik fel. Mert amíg nagyon sokan filléres anyagi gondokkal küzdenek, addig mindig érvényes lesz Brecht Koldusoperájának igazsága: előbb a has jön, aztán a morál.
A Metro - www.metro.hu - számára írt cikk írott változata
