Egyetértek a Fidesszel
A már hosszabb ideje keresztény - konzervativizmusban utazó, valójában bolsevik nézeteket valló prominensek azt szeretnék, ha már március 15....
A már hosszabb ideje keresztény - konzervativizmusban utazó, valójában bolsevik nézeteket valló prominensek azt szeretnék, ha már március 15. előtt megszülethetne egy ilyen törvény, azaz, a magyar szabadságharc 159. évfordulóján már ne lehessen gumilövedéket használni.
Mondom, egyetértek, ami egyáltalán nem esik nehezemre. Családom a tanú rá, hogy világéletemben gumilövedék-ellenes voltam. Olyannyira, hogy ha megkérdezték, milyen ajándékot szeretnék meglepetésként a születésnapomra, rendszerint azt válaszoltam: azt vesztek, amit akartok, csak ne gumilövedéket.
Tapasztalatból tudom, hogy az emberek nagy része ugyancsak nem kedveli a gumilövedékeket - még azok sem, akik az októberi sajnálatos események során kilőtték azokat. Úgyhogy hátrább az agarakkal, és főként a gumilövedékekkel! Mert jó, ha tőlem tudják: a gumilövedéknél felemelőbb és léleknemesítőbb dolgot is feltalált már az emberiség.
Olyannyira egyetértek a Fideszesek – élükön Balog Zoltán - javaslatával, hogy még tovább is fejleszteném ezt a nagyszerű elképzelést. Ha szabadna javasolni, azt is foglaljuk törvénybe, hogy téglákkal sem szabad dobálózni az utcán. Jó, tudom, vannak helyzetek, amikor erős a késztetés, és az ember csak nehezen türtőzteti magát. Ez főként olyankor fordul elő, amikor valaki békés tüntetőként, netán egyszerű sétálóként vesz részt az utca életében, majd egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy köveket hajigál, kirakatokat tör be, és autókat gyújt fel. Mert, jut eszembe, autókat sem szabadna felgyújtani - valahol ezt is illene törvénybe foglalni, ha lehet, még március 15. előtt.
És jó lenne valami hatályos jogszabályt alkotni a közintézmények büféinek kifosztásával kapcsolatban is. Hogy mindenki számára egyértelműen szabályozva legyen: szabad-e forradalmi célzattal elhordani az ott felhalmozott ásványvizeket és Túró Rudikat? És ha igen, akkor ki fizet kártérítést a büfésnek? Persze, ha a többség úgy akarja, én azt is elfogadom, hogy ne kapjon kárpótlást a kifosztott büfé tulajdonosa! Egyrészt miért volt rosszkor rossz helyen a büféje, másfelől meg mindenkinek tudomásul kell venni, hogy a forradalom áldozatokkal jár - örüljön, hogy a nemzet érdekeit képviselő szabadságharcosok nem söpörték le a padlását!
És hát az árpádsávos zászlókkal is illene valamit kezdeni. Engem speciel idáig nem zavartak, ha múzeumban láttam ilyeneket, érdeklődéssel tanulmányoztam a hozzájuk kapcsolódó ismertetőket. Hogy mikor, melyik királyunk alatt használták ezeket a lobogókat, s mely ellenséges seregek ellen vezették győzelemre a magyar hadakat. Nincs semmi baj ezekkel a történelmi ereklyékkel, főként akkor, ha a helyükön vannak - a többi, mintegy ötven történelmi zászló társaságában.
De nem mindenki olyan szerencsés, mint amilyen én vagyok. Sokan vannak, akik nem járnak múzeumba, vagy járnak, de olyan balszerencsések, hogy már akkor is éltek, amikor ezen zászlók alatt magyar polgárok csúnya dolgokat követtek el más magyar polgárok rovására.
Úgyhogy, bármennyire is szép egy ilyen árpádsávos lobogó, valahol azokat is meg lehet érteni, akiknek nem a történelmi múlt, hanem ismerőseik, rokonaik elpusztítása, azaz egyfajta fasiszta feeling ugrik be e lobogók láttán.
Van egy másik javaslata is a Fidesznek, amellyel, ha lehet, még az előzőnél is jobban egyetértek. Ennek az a lényege, hogy a rendőrök az utcán viseljenek megkülönböztető jelzéseket. Szép és nemes gondolat, tényleg sok haszonnal jár. Például, ha valamelyik közeg túllépi a hatáskörét, akkor nem kell róla fantomképet készíteni, mint mondjuk egy bűnözőről, hanem azonnal felelősségre lehet vonni. Másfelől meg azért is jó dolog az azonosító, mert ha netán a rendőr sérül meg egy utcai csetepatéban - volt ilyen szeptember-október folyamán – akkor a kórházban, ahová beszállítják, hamarabb tudnak neki érdemi segítséget nyújtani.
Annyira tetszik ez a javaslat, hogy egy esetleges népszavazás esetén nem csak hogy megszavaznám, de még tovább is fejleszteném az ötletet. Mégpedig úgy, hogy ne csak a rendőrök, hanem a randalírozók is megkülönböztethetők legyenek. Vagyis, aki bézból ütővel, Molotov koktéllal, vagy kisebb betondarabokkal a kezében sétál az utcán, annak a nevét és állandó tartózkodási helyét már messziről fel lehessen ismerni. És aki tankot szeretne elkötni a belvárosban, hogy azzal fényes nappal a rendőröket, vagy a valóban békés járókelőket veszélyeztesse, az is vegye magának a bátorságot és írja ki a nevét, valamint a mobil számát egy jól látható helyre. Hogyha valakinek problémája lenne az eljárással – mondjuk, a tank véletlenül elsodorja -, akkor megtalálja a vezetőjét, és el tudjon vele beszélgetni.
Egyébként abban is egyetértek Lenin legjobb magyar tanítványával, hogy egy az ország, egy a zászló. Mert tényleg csak egy országunk, és egy zászlónk van. Utóbbinak, ha nem lenne mindenki számára egyértelmű, piros-fehér-zöld a színe.
(Cikkeimnek az a része, mely túlnyomónak mondható, elolvasható a Klubhálón (http://www.klubhalo.hu), a Metro újságban (http://www.metro.hu), valamint az Amerikai Magyar Népszava Szabadságban (http://www.nepszava.com)
Mondom, egyetértek, ami egyáltalán nem esik nehezemre. Családom a tanú rá, hogy világéletemben gumilövedék-ellenes voltam. Olyannyira, hogy ha megkérdezték, milyen ajándékot szeretnék meglepetésként a születésnapomra, rendszerint azt válaszoltam: azt vesztek, amit akartok, csak ne gumilövedéket.
Tapasztalatból tudom, hogy az emberek nagy része ugyancsak nem kedveli a gumilövedékeket - még azok sem, akik az októberi sajnálatos események során kilőtték azokat. Úgyhogy hátrább az agarakkal, és főként a gumilövedékekkel! Mert jó, ha tőlem tudják: a gumilövedéknél felemelőbb és léleknemesítőbb dolgot is feltalált már az emberiség.
Olyannyira egyetértek a Fideszesek – élükön Balog Zoltán - javaslatával, hogy még tovább is fejleszteném ezt a nagyszerű elképzelést. Ha szabadna javasolni, azt is foglaljuk törvénybe, hogy téglákkal sem szabad dobálózni az utcán. Jó, tudom, vannak helyzetek, amikor erős a késztetés, és az ember csak nehezen türtőzteti magát. Ez főként olyankor fordul elő, amikor valaki békés tüntetőként, netán egyszerű sétálóként vesz részt az utca életében, majd egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy köveket hajigál, kirakatokat tör be, és autókat gyújt fel. Mert, jut eszembe, autókat sem szabadna felgyújtani - valahol ezt is illene törvénybe foglalni, ha lehet, még március 15. előtt.
És jó lenne valami hatályos jogszabályt alkotni a közintézmények büféinek kifosztásával kapcsolatban is. Hogy mindenki számára egyértelműen szabályozva legyen: szabad-e forradalmi célzattal elhordani az ott felhalmozott ásványvizeket és Túró Rudikat? És ha igen, akkor ki fizet kártérítést a büfésnek? Persze, ha a többség úgy akarja, én azt is elfogadom, hogy ne kapjon kárpótlást a kifosztott büfé tulajdonosa! Egyrészt miért volt rosszkor rossz helyen a büféje, másfelől meg mindenkinek tudomásul kell venni, hogy a forradalom áldozatokkal jár - örüljön, hogy a nemzet érdekeit képviselő szabadságharcosok nem söpörték le a padlását!
És hát az árpádsávos zászlókkal is illene valamit kezdeni. Engem speciel idáig nem zavartak, ha múzeumban láttam ilyeneket, érdeklődéssel tanulmányoztam a hozzájuk kapcsolódó ismertetőket. Hogy mikor, melyik királyunk alatt használták ezeket a lobogókat, s mely ellenséges seregek ellen vezették győzelemre a magyar hadakat. Nincs semmi baj ezekkel a történelmi ereklyékkel, főként akkor, ha a helyükön vannak - a többi, mintegy ötven történelmi zászló társaságában.
De nem mindenki olyan szerencsés, mint amilyen én vagyok. Sokan vannak, akik nem járnak múzeumba, vagy járnak, de olyan balszerencsések, hogy már akkor is éltek, amikor ezen zászlók alatt magyar polgárok csúnya dolgokat követtek el más magyar polgárok rovására.
Úgyhogy, bármennyire is szép egy ilyen árpádsávos lobogó, valahol azokat is meg lehet érteni, akiknek nem a történelmi múlt, hanem ismerőseik, rokonaik elpusztítása, azaz egyfajta fasiszta feeling ugrik be e lobogók láttán.
Van egy másik javaslata is a Fidesznek, amellyel, ha lehet, még az előzőnél is jobban egyetértek. Ennek az a lényege, hogy a rendőrök az utcán viseljenek megkülönböztető jelzéseket. Szép és nemes gondolat, tényleg sok haszonnal jár. Például, ha valamelyik közeg túllépi a hatáskörét, akkor nem kell róla fantomképet készíteni, mint mondjuk egy bűnözőről, hanem azonnal felelősségre lehet vonni. Másfelől meg azért is jó dolog az azonosító, mert ha netán a rendőr sérül meg egy utcai csetepatéban - volt ilyen szeptember-október folyamán – akkor a kórházban, ahová beszállítják, hamarabb tudnak neki érdemi segítséget nyújtani.
Annyira tetszik ez a javaslat, hogy egy esetleges népszavazás esetén nem csak hogy megszavaznám, de még tovább is fejleszteném az ötletet. Mégpedig úgy, hogy ne csak a rendőrök, hanem a randalírozók is megkülönböztethetők legyenek. Vagyis, aki bézból ütővel, Molotov koktéllal, vagy kisebb betondarabokkal a kezében sétál az utcán, annak a nevét és állandó tartózkodási helyét már messziről fel lehessen ismerni. És aki tankot szeretne elkötni a belvárosban, hogy azzal fényes nappal a rendőröket, vagy a valóban békés járókelőket veszélyeztesse, az is vegye magának a bátorságot és írja ki a nevét, valamint a mobil számát egy jól látható helyre. Hogyha valakinek problémája lenne az eljárással – mondjuk, a tank véletlenül elsodorja -, akkor megtalálja a vezetőjét, és el tudjon vele beszélgetni.
Egyébként abban is egyetértek Lenin legjobb magyar tanítványával, hogy egy az ország, egy a zászló. Mert tényleg csak egy országunk, és egy zászlónk van. Utóbbinak, ha nem lenne mindenki számára egyértelmű, piros-fehér-zöld a színe.
(Cikkeimnek az a része, mely túlnyomónak mondható, elolvasható a Klubhálón (http://www.klubhalo.hu), a Metro újságban (http://www.metro.hu), valamint az Amerikai Magyar Népszava Szabadságban (http://www.nepszava.com)
