Különös invitálás jelent meg egy ELTE-közeli weboldalon. Jó magaviseletű diákokat „várnak és elvárnak” június 24-re, az ELTE Bölcsészkarára, ahol az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Wen Jiabao kínai miniszterelnök tiszteletére rendeznek gálaműsort. A míves és informatív szöveg szerint nemcsak egyetemistákat várnak, de a megjelenők „egyetemistának kinéző, viselkedni tudó és hajlandó barátokat is hívhatnak”.

Az, hogy miért csak jó magaviseletűeket várnak az ELTE rendezvényére a Konfucius terembe, nagyjából érthető: rosszul venné ki magát, ha a demokrácia őshazájából - lásd még Tienanmen tér, a Tibettel való harmonikus, kölcsönös előnyökön és egymás tiszteletben tartásán alapuló kapcsolat, stb. – érkező magas rangú vendég helytelen magatartásokkal találkozna, és rossz benyomásokkal térne haza.

Kína nagyhatalom, ráadásul egyre nagyobb lesz, gazdasági potenciálját tekintve már meg is előzte az Egyesült Államokat, valamint Európát.  Nem árt velük jóban lenni, csupán a megvalósítás mikéntjét nem nagyon értem. Maga a jó magaviselet, mint elvárás, még valamennyire értelmezhető: nyilván arra gondolnak a szervezők, hogy nem szellentünk a vendég jelenlétében, nem vakarjuk a tökünket, nem túrjuk az orrunkat. Hogy köpködhet-e egy jó magaviseletű, egyetemistának kinéző honfitársunk, az már véleményes: Kínában az ilyen ugyanis bevett szokás, még a politikusok tárgyalásain is láthatjuk a lábuk mellé készített köpőcsészéket.

Ezzel együtt, ha engem kérdeznek, én nem javasolnám a jó magaviseletű egyetemistáknak, és az ő egyetemista kinézetű barátaiknak, hogy köpködjenek. Nálunk, Magyarországon az ilyet nem tekintik haladó hagyománynak, mi magyarok nem is vagyunk igazán jók a köpködésben - mifelénk a mószerolás megy, a mások fikázása, de arra meg nyilván a kínaiak nem vevők. Úgyhogy, ha lehetne, hagyjuk az egészet.

Már csak azért sem erőltetném, mert van itt probléma enélkül is bőven. Teszem azt, hogy miként is kell egyetemistának kinézni. Fekete hajúnak kell lenni, csapott vállúnak, szakállasnak és szemüvegesnek, vagy épp ellenkezőleg: azt hiszik a kínaiak egyetemistának, aki szőke, gondosan borotvált, és olyan a szeme, mint a sasnak.

S mi van azokkal, akik egyetemisták, de nem néznek ki egyetemistának? Mondjuk lapáttenyerük van, 46-os lábuk és proletár, vagy teszem azt, napszítta, parasztos arcberendezésük. Ők is tapsolhatnak a kínai kormány első emberének, vagy jobban teszik, ha meg sem próbálkoznak azzal, hogy jelentkeznek?

A meghívóból egyébként más érdekesség is kiderül. Idézem: „mind az ELTE BTK, mind a Távol-keleti Intézet, mind a Konfucius Intézet, mind a Kínai Tanszék számára rendkívül fontos, hogy a látogatás jól sikerüljön, többek között hallgatóinknak adható ösztöndíj-lehetőségek ezen múlhatnak”.

Ez azért, valljuk be, egy kicsit mellbevágó: hogy ezúttal nem a tőlünk megszokott és elvárt magyaros vendégszeretetről van szó, nem a hozzánk látogató idegennek alapból kijáró szíves fogadtatásról. Rideg üzleti számítás húzódik meg a gálaműsor hátterében, anyagi és más jellegű előnyök helyeződnek kilátásba. Ha a vendégnek tetszik a produkció - mondjuk a miniszoknyás táncos lányok elég magasra emelik a lábukat, és a dekoltázsukra sem lesz panasz – akkor van esély arra, hogy jövőre több jó magaviseletű magyar egyetemista mehet Kínába, mint eddig.

Majd elfelejtem: a jelentkezőknek a nevüket, a mobilszámukat, valamint szakirányukat és e-mail címüket is meg kell adniuk. Vonalkódról ezúttal nem esett szó – fölösleges is lenne, az már a szociális konzultáció óta jó helyen van.

Nem elég egyetemistának lenni – annak is kell látszani.