Egy nagyon rossz ötlet (Fütyüljük ki Orbán Viktort!)
Van egy nagyon rossz ötletem. Annyira gyatra, hogy én magam sem értek vele egyet. Már azt is utálom, hogy ilyen egyáltalán az eszembe jutott. De...
Van egy nagyon rossz ötletem.
Annyira gyatra, hogy én magam sem értek vele egyet. Már azt is utálom, hogy ilyen egyáltalán az eszembe jutott. De az ember nem mindig felelős azért, ami átfut az agyán, néha olyan dolgokra is gondolunk, amelyekre nem szeretnénk.
Amikor meghallottam, hogy Orbán Viktor június másodikán a Vörösmarty téren dedikálja új, „Egy az ország” című könyvét, arra gondoltam, hogy – persze csak úgy, „játszásiból” – mi lenne, ha néhányan összefognánk és kifütyülnénk a Fidesz elnökét. Kiabálnánk, kerepelnénk, tojással és paradicsommal dobálnánk.
Nem nagy tömegekre gondolok, néhány tucatnyian elegen lennénk ahhoz, hogy rosszul érezze magát.
Aki ismer, tudja, ellene vagyok az ilyesfajta bunkóságnak. Ám most a belém bújt kisördög azzal nyaggat, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer, mutassuk meg neki, milyen az, ha bántják az embert!
Biztosan sokan állnak majd sorba az elnök úr aláírásáért - csillogó szemű fiatalok, hajlott hátú idősek, mindenféle középkorúak. Néhányan a gyereküket is magukkal viszik majd, hadd lássa ő is a Viktort. Örömre készülnek, közös együttlétre.
Velünk is volt ilyen már egypárszor, s szinte mindig akadtak olyanok, akik megpróbálták elrontani az örömünket. Legutóbb a Dunaparton dobáltak bennünket, zsidóztak és hazaárulóztak. Tudom, nem Orbán küldte őket – de kérdés, hogy egy vezér mennyire felelős az elszabadult szabadcsapataiért.
Orbánt, ha jól tudom, politikusként még soha, semmilyen atrocitás nem érte. (Hadd tegyem rögtön hozzá: hál’ istennek!)
Azok, akik nem kedvelik Orbánt, nem mennek oda, ahol ő van. Nem csinálnak botrányt, eszükbe sem jut, hogy megzavarják abban, amit éppen csinál. Ha beszél, nem próbálják beléfojtani a szót, ha dedikál, nem dobálják tojással és paradicsommal. Nem fütyülnek, nem kerepelnek és még arról sem hallottam, hogy lehazaárulózták volna.
Nekünk, valódi demokratáknak nem ez a stílusunk: mi nem így képzeljük el a rendet.
Azért jó eljátszani a gondolattal! Csak úgy, a képzelet szintjén. Hogy milyen táblákat vinnénk magunkkal! Az egyiken például - Hofi után szabadon - ez lehetne a felirat: Gondolj majd apádra, ha rákerülsz a lapátra! Egy másikon pedig ez: Jobban élsz, mint négy éve! És egy klasszikus idézet Simicskától: Mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni.
Még sok jó tippünk lenne: ahol négy-öt magyar összehajol, ott kiapadhatatlan az ötletek sora. És az sem lenne nagy kihívás, megtudni, hol adják olcsón a tojást, hol van kiárusítás paradicsomból, s melyik boltban kapható megbízhatóan működő kereplő.
Nem lennénk sokan, éppen hogy csak elegen. Fütyülnénk, miközben dedikál, kerepelnénk, és tojással, paradicsommal dobálnánk.
Nem azért, mert egyetértünk az ilyennel. Épp ellenkezőleg: azért, mert tőlünk távol állnak ezek a módszerek.
Csak éppen jó lenne, ha egyszer, de tényleg csak egyszer, a saját bőrén érezné, milyen az, ha valakik csúfot űznek a demokráciából. Ha véleménynyilvánításnak álcázzák a bunkóságot, szólásszabadságnak a szellemi és lelki terrort.
Ezért gondoltam arra, milyen lenne, ha néhányan azok közül, akik nem kedvelik Orbán Viktort, június másodikán kimennének a Vörösmarty térre. Fütyülni, kerepelni, tojással, paradicsommal dobálni.
Tudom, nem jó ötlet, sőt, kifejezetten pocsék. Felejtsük el gyorsan, mintha nem is mondtam volna.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
