Nálunk a törésvonal nem a jobb- és a baloldali emberek között húzódik, hanem, az ájtatos, múltba néző árvalányhajasok, a hátrafelé nyilazó, nyereg alatt puhított hősök, és a mában-jövőben gondolkodó emberek között,

mindkét csapatban játszanak jobb- és baloldaliak, valamint olyanok is - egyáltalán nem kizárt, hogy ők vannak többen -, akik egyik oldalhoz sem sorolják magukat,

s e kétfelé szakított ország egyik felén azok élnek, akik kedvelik a diktatúrát, főként annak puha formáját, azt, amelyik megsimogatja a fejünket, ha jók vagyunk, és csak kicsi kokit ad, ha rosszak, és e diktatúrát üzemeltető bácsi mindig tudja mindenkiről, hogy az illető jó-e vagy rossz, apánk helyett apánk,

gondoskodik rólunk, gondolkodik helyettünk,

de azért van ok az örömre, mert egészen jó kis diktatúra az ilyen, még azt sem várja el tőlünk, hogy szeressük, megelégszik azzal is, ha úgy teszünk, néha még ennyit sem kér, beéri annyival, hogy ne látványosan utáljuk,

a másik országrészben pedig, azok élnek, akik szeretik maguk eldönteni, hogy ők mikor jó magyarok, hazafiak, családapák, polgárok, nincs szükségük arra, hogy más mondja meg helyettük, hogy nekik mi a jó,

kétfélék vagyunk, mi magyarok, alapvetően nem jobb- és baloldaliak, az osztás úgy megy, hogy a pálya egyik térfelén azok játszanak, akik szeretnek alattvalók lenni, mert nem hisznek abban, hogy a sorsukat maguk is képesek irányítani,

a másik oldalon meg azok, akik bíznak magukban, abban, hogy nem a ráolvasás, hanem a teljesítmény számít, nem a lózung, hanem a tehetség, a szorgalom, a tudás,

rövidtávon ez nem mindig látszik, sőt, még hosszabb távokon is csak a csillagok szerencsés együttállása esetén, de egyszer még talpra áll ez az ország, nem holnap, és talán még csak nem is holnapután, lehet, mi már meg sem éljük, legföljebb a gyerekeink, akik már életvitelszerűen külföldön élnek, vagy csak az unokáink, akik ebből kifolyólag majd külföldön születnek,

és, ugyancsak ebből kifolyólag, vagy valami más okból, talán már nem is fognak magyarul beszélni, soha, de a világban valahol még megérik, hogy élhető lesz ez az ország, olyan, amelynek a polgárai büszkék lehetnek arra, hogy magyarok,

mert lehet mellébeszélni, maszatolni, múltat másítani, ám az örök emberi dolgok nem változnak, jelesül az, hogy

a tiszteletet nem követelni kell, hanem kiérdemelni.