Holtakról jót, vagy semmit.

Nem is írnánk a nemrégiben elhunyt, és szombaton eltemetett Csurka Istvánról, ha nem az 56-os hősök parcellájában temetik el, és ha a temetésen nem jelenik meg a mostani kormánypárt számos prominense.

Nem véletlen, hogy sok 56-os tiltakozik, amiért Csurkát odatemették az ő hőseik közé. Ha Csurkának az 56-os hősök között van a helye, akkor valami nincs rendjén. Vagy 1956-tal van baj, mert talán mégsem volt annyira ártatlan, és jó szándékú szabadságharc, mint azt gondoljuk.

Vagy Csurka odatemetése körül nincs valami rendjén.

Higgyük azt, hogy az utóbbi az igaz.

Higgyük azt, hogy 1956 nem olyan volt, mint amit Csurka képviselt. Voltak persze rossz és vállalhatatlan mozzanatai is, de nem ez volt a lényege. 1956 a demokrácia és a szabadság kivívására szerveződött, nem a gyűlöletre és a kirekesztésre.

Csurka István, a sikeres drámaíró politikusként antiszemita és kirekesztő volt. Lehet maszatolni, szépíteni és másítani, ám mindez nem változtat a lényegen.

Ezért is volt visszás, hogy a mostani kormánypárt számos politikusa is megjelent a temetésen, volt, aki beszédet is mondott. Orbán Viktor koszorút küldött a temetésre – az a miniszterelnök, aki Göncz Árpádot, 90. születésnapja alkalmából, csak titokban, majdhogynem rejtjelezve merte táviratban köszönteni.

Csurka István antiszemita volt. Nem csak a kocsmában, néhány pohár ital után - normális üzemmenetben is kijött belőle a gyűlölet.

Hiába dicsekedett azzal, hogy a piacon egy zsidó zöldségesnél szokott vásárolni. Ami, meglehet igaz, de nem bizonyít semmit. Pontosabban, épp az ellenkezőjét bizonyítja annak, mint amit Csurka ezzel állítani szeretett volna. Tisztességes ember ugyanis nem tudja, hogy zsidó-e a zöldséges, akitől a répát, és a petrezselymet veszi. Vagy ha tudja, nem fontos a számára. Tisztességes piacra járónak a répa és a petrezselyem ára és a minősége a fontos, nem pedig az, hogy akitől vette, milyen származású.

Minden antiszemitának van legalább egy zsidó ismerőse. És ezt az egy zsidót számon tartja, és megfelelő helyen, megfelelő időben dicsekszik is vele.

Nem a zsidó ismerősére büszke, hanem saját magára. Hogy ő még ezekkel is szót tud érteni.

Nem írnánk Csurkáról, ha nem folyna most a szerecsenmosdatás ezerrel. Hogy a – zsidó származású – szövegíróval mennyit jártak együtt lóversenyre. (Nyilván még zsidó lovakra is fogadtak, a nyerés reményében).

Elég csak a Csurka által gründolt és szerkesztett Magyar Fórum cikkeibe beleolvasni. Vagy az egykor a nevével fémjelzett Vasárnapi újság című műsor némely jegyzetét visszahallgatni.

Csurka István radikális volt, de nem szélsőséges, mondta a szombati temetésen Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnöke. Ezzel a mondattal az egykori tanító, a lakiteleki sátor tulajdonosa a kirekesztést bagatellizálta.

Aki az antiszemitát csupán radikálisnak mondja, az ennél nagyobb gazemberségekre is képes.

Mármint, ha létezik nagyobb gazemberség ennél.

Csurka Istvánt eltemették.

Nyugodjék békében.