Európa irigyel bennünket, mert nekünk már megint sikerült.

Méltósággal fogadjuk az elismerő pillantásokat, jólesően nyugtázzuk a vállveregetéseket: tudjuk, nem lehet minden országnak saját, különbejáratú Matolcsyja. Csak mi, turulban született magyarok vagyunk ennyire szerencsések: 19-re lapot kértünk, és igazi ászt kaptunk a kezünkbe.

Tündérmese, el sem akarjuk hinni.

A Nemzeti Együttműködés Rendszeréről elnevezett hídról nézzük a Dunát, tanakodunk, hogy most akkor merre is. Keletről fúj a szél - ha nem vigyáz az ember, átsodorja nyugatra. Nem lenne jó, mert odaát az élet mifelénk ismeretlen megszorításoktól terhes. Emlékszem, még a régi szép időkből: az erkölcsi moráltól fertőzött fiatalság Coca Cola mámorban fetreng.

Egy a zászló, egy a mámor.

Hírnök jő, s lihegve szól: elnyertük a tendert, az azeri-magyar baltaösszeszerelő kombinát viszonylatában. A jó Safarov pedig, amint kiszabadult a börtönéből, azonmód meg is nősült. Hús-vér nőt vett el feleségül, szaporán szülőst, verhetőt.

És az sem piskóta, hogy megérkeztek a Békemenetre a székely gyártmányú vállról indítható rakéták. Ezekkel lőjük majd az IMF-et.

Mert nem leszünk gyarmat, nem eszünk gyurmát. Nem engedünk az IMF-nek, nem csökkentjük a nyugdíjakat, nem vezetjük be az ingatlanadót.

Mert már csökkentettük, mert már bevezettük.

Csak nem így hívjuk, hanem pénzromlásnak. És nem az IMF parancsára, hanem saját elhatározásunkból.

Innen, a Békemenet méltóságteljes forgatagából, közvetlenül a közpénzen bérelt buszok hada mellől üzenjük az IMF-nek, hogy kapja be. De jobban jár, ha előbb még leteszi szépen a pénzt. Aztán húzzon el, amíg jól van dolga.

Mert tudunk mi másképpen is beszélni. (Magyar-másképpen szakot végeztünk az egyetemen.)

Szép ősz ígérkezik, törökverő.

Huszonkét éve, hogy utoljára. És hogy mikor megint, azt nem tudhatjuk.

Ha másfél év múlva kapnánk még négy évet, olyan országot csinálnánk ebből a Magyarországból, hogy megnyalnátok utána mind a tíz ujjatokat.

Hogy miután? Miután visszajöttetek.

Mert akkor már érdemes lesz visszajönni. Úgyhogy, most menjetek isten hírével. Minél többen, hogy majd jó sokan visszajöhessetek.

Addig meg ne rontsátok itt a levegőt és a munkanélküli statisztikákat.

Szorgos népünk győzni fog, választott vezetőink már látják az alagutat a fény végén.

Európa irigyel bennünket. Nem véletlenül: nekünk már megint sikerült, nekünk már megint jó.

Olyan jó, hogy jobb már nem is lehetne.

Nem is lesz.