Galambos Dorinával indítanánk, már megint és még mindig, sőt, az sem kizárt, hogy mindörökké. A szexuálisan túlfűtött énekesnőről sok mindent leírtak az utóbbi időkben, mi magunk is tettünk erre néhány lapáttal, ám most érdekes fordulatot vett a Galambos-saga: kiderült ugyanis, hogy Dorina okos.

Itt megint csak a bulvárlapok értesüléseire kell hivatkoznunk, mint hírforrásokra, tőlük tudjuk, hogy a Galamos Dorina névre hallgató nőnemű énekesnő középiskolás korában kitűnő tanuló volt, érettségije is kitűnőre sikerült, középiskolás éveiben begyűjtött két nyelvvizsgát, számos tanulmányi versenyen vett részt, sőt, fizikából a dobogón végzett.

Mindez ugyan nem rengeti meg a világot, a hír hallatán talán még a kormány is a helyén marad, ám feltételezhető, hogy ezek a megdöbbentő információk új megvilágításba helyezik a leányzó fekvését.

Ha ugyanis Dorina valóban okos, amit nem áll módunkban megkérdőjelezni, akkor felvetődik a nagy magyar sorskérdés: miért beszél állandóan hülyeségeket, miért tesz úgy, mintha egy nagyon buta, a szexen kívül máshoz sem értő libatyúk lenne?

Rovatunk nagytekintetű olvasótábora már hozzá szokhatott ahhoz, hogy ha mi valamilyen kérdést fellövünk levegőbe, az soha nem marad megválaszolatlanul. Nos, ezúttal sem hagyjuk cserben az olvasót, segítségére sietünk, már ha egyáltalán rászorul erre.

Tehát a részletes és minden igényt kielégítő magyarázat: bármennyire is sajnálatos, úgy látszik, hogy a huszonegyedik század elején együtt kell élnünk azzal a ténnyel, hogy hülyének lenni sokkal kifizetődőbb, mint például okosnak mutatkozni. Mondjuk az is dicséretes dolog, ha valaki jól ragozza a szavakat, és helyükön használja a „ba”, illetve „ban” végződéseket, és az sem lebecsülendő, ha valamelyest tisztában vagyunk a logaritmus függvényekkel, ám ezért, ahogy mondani szokták, nem adnak tejet a boltban.

Kifizetődőbb, ha valaki buta bocinak álcázza magát, olyannak, aki kettőig sem tud számolni, és annyira retardált, hogy a hullámvasúton felfelé menet sikítozik félelmében. Az ilyen embert hívják meg ugyanis a televíziókba, és az ilyen ember egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy híres lett, azaz sztár lett belőle.

Sztárnak lenni azért jó, mert a sztár szinte kizárólag csak más sztárokkal érintkezik - sztárfodrász csinálja a frizuráját, sztársztájliszt öltözteti, sztárfogász turkál a szájában, és ha az illető sztár elválik, sztárügyvédnek fizeti a sztárhonoráriumot.

Mint látjuk, sztárnak lenni sokba kerül, de még mindig jobban megéri, mint nem sztárnak lenni. Ha viszont ez az igazság, akkor egy nagyon nagy, ráadásul szörnyű gyanú fészkeli be magát az agyunkba: lehet, hogy a televíziókban látott hírességek – bocsánat a kifejezésért – nem is annyira hülyék, mint amilyennek mutatják magukat? Lehet, hogy Győzike tud normálisan beszélni? Hogy Kiszel Tündével Donatellácskán és az aktuális, nála többnyire emberöltővel fiatalabb szerelmén kívül másról is lehet szót váltani? (Na jó, utóbbi esetben kissé elragadott bennünket a fantázia, de azért mégis jó volt eljátszani a gondolattal).

Vagy vegyük a jobb sorsra érdemes Benkő Dánielt. Aki korábban egyszerű, szerény, világszerte ismert és elismert kétkezi lantművészként funkcionált, ám mindez a teljesítmény nem volt elég ahhoz, hogy bekerüljön a televíziókba. A képernyőre kerüléshez kevés volt a húrok mesteri pengetése - az kellett hozzá, hogy a művész úr kissé megbolonduljon, ruhátlanul lantozzon és ódákat zengjen arról, hogy neki van a legszebb szerszáma az országban.

Lehet, hogy a lantművész úr, aki legutóbbi néhány tévés szereplése alkalmával ügyesen hozta egy szökött elmeápolt szerepét, teljesen normális?

Ha így van, és nyilván, hogy ez az igazság, akkor megnyugodhatunk, mert a társadalom többi tagja számára is van remény, számodra is nyitva áll az út a boldoguláshoz: tessék dolgozni és szorgalmasnak lenni, tessék tanulni és okosodni – és a saját jól felfogott érdekedben mindezt tessék ügyesen eltitkolni!

A Klubhálón - www.klubhalo.hu - megjelent cikk szövege