Dögölj meg, ha nincs lakásod, se rokonod, se barátod, dögölj meg, ha senki sem vagy, s a híd alatt talál a fagy. Dögölj meg, ha itt születtél, vagy valahol máshol, fiatal vagy, középkorú, érhet a baj bárhol. Ha öreg vagy, nem kellesz, mert nem te vagy, kit várnak, szar lehetsz fönn csak a polcon, ne hidd magad lekvárnak.

Dögölj meg, ha alacsony vagy, közepes, vagy magas, tyúk a baromfiudvarban, szemétdombon kakas. Dögölj, meg, ha más vagy, mint más, vagy ha ugyanolyan, nem te döntöd el, hogy ki vagy, ők itt a tanfolyam. Dögölj meg, ha titkot tartasz, döngetsz dögös szeretőt, autód, házad van, mit szeretsz, keress egy temetőt.

Dögölj meg, ha elfogadod, amit neked adnak, lehetsz kövér katonája bármely győztes hadnak. Megdöglesz, ha a Nagy Testvért, nem nagyon szereted, és akkor is, ha kegyeit rajongva keresed. Szabad ember nem kell nekik, csak olyan, ki szolga, aki mindig tudja azt, hogy neki mi a dolga. Dögölj meg, ha gondolkozol, s kiátkoznak ezért, az anyjukat is eladják egy győztes színű mezért.

Dögölj meg, ha lekezelnek, s kilóra megvesznek, taccsra tesznek, ha akarják, és észre sem vesznek. Rád lépnek, ha helyben maradsz, s ha jelentkezel önként, magadtól, vagy parancsszóra szolgálod az önkényt. Feladatként fogod fel, vagy áldozatnak érzed, mindegy, neked sem lesz ettől édesebb a mézed.