A történet ismert: döglenek Kohn libái, tanácsért megy a rabbihoz. Kap is jó tanácsot, ám a libák csak döglenek tovább. Újabb tanácsot kér Kohn, a rabbinak megint van egy újabb ötlete. Ám hiába a sok jobbnál jobb tanács, a libák csak döglenek tovább, a végén elpusztul az összes. Milyen kár, mondta a rabbi, pedig lett volna még egy csomó nagyon jó tanácsom.

A mi libáink is döglenek, talán, mert Matolcsy és Orbán rabbik egyre, másra adják a jó tanácsokat. Kitalálták nekünk az azonnali és radikális adócsökkentést, az egykulcsos adórendszert, 16 százalékos adókulccsal, amitől nemcsak, hogy az államháztartáson keletkezett egy jó nagy lyuk, de az is kiderült, hogy ezzel sokan rosszul jártak: csak azoknak maradt több a zsebükben, akiknek már így is volt elég. Aki szegény volt, az ettől még szegényebb lett.

Matolcsy rabbinak felcsillant a szeme, eljött az ő ideje. Kötelezték az állami cégeket, hogy pótolják ki a dolgozók bérét, nehogy bárki is rosszul járjon. Ám ekkor meg az derült ki, hogy nem minden dolgozó állami cég alkalmazottja, vannak, akik annyira elvetemültek, hogy valódi piaci szereplőnél, magáncégnél dolgoznak. A magáncég pedig, tudjuk, csak akkor emel bért, ha van miből emelnie. Ha pezsegne a gazdaság, amint azt Matolcsy és Orbán rabbik ígérték, akkor talán. De még akkor sem biztos, hogy a pénzt dolgozók bérére költenék. Lehet, hogy fejlesztésre, piackutatásra, biztonsági tartalékra.

Sebaj, erre is van megoldás. Nem igazi, csak amolyan Matolcsy-féle, Orbán áldásával: bérkommandók razziáznak a cégeknél, ellenőrzik, emelik-e a dolgozók bérét. Piaci szereplő üzletmenetébe utoljára Kádár idejében mertek nem gazdasági eszközökkel belenyúlni - a rendszer vége felé már akkor is csak szégyenkezve. Mert tudták, hogy ez nem csupán tisztességtelen, de ésszerűtlen is egyúttal.

Matolcsy és Orbán rabbikat nem kell félteni: csak liba legyen elég, nekik mindig van egy újabb ötletük.

Itt vannak a rezidensek. Pontosabban: ma még itt vannak, de holnap már máshol lesznek. Külföldön leginkább. Gond egy szál se, megállítjuk az elvándorlást, mondták Matolcsy és Orbán rabbik. Havi százezer forintot kaphat 600 fiatal orvos, amennyiben vállalja, hogy tíz éven keresztül nem megy külföldre, és nem fogad el hálapénzt.

A rezidensek megmosolyogták az ajánlatot. Alig néhányan jelentkeztek a hatszáz helyre, valamiért nem volt vonzó számukra Matolcsyék libamentő projektje. Újabb libák mentek gajra, de megint akadt újabb jó éca. Nem kell még tíz évig itthon maradni, jött az újabb jó tanács, elég, ha csak addig nem mennek máshová, amíg kapják az ösztöndíjat.

A hatást sejteni lehet - ennek sem lesz nagy visszatartó ereje.

Itt vannak a devizahitelesek. A probléma ismert, elszálltak az árfolyamok, sokan kilátástalan helyzetbe kerültek. De nincs miért aggódni, mert Matolcsy és Orbán rabbiknak ezzel kapcsolatban is van számos ötletük. Még konzultálniuk sem kellett a bankokkal, a hitelesekkel, náluk a bölcsek köve, tudják ők enélkül is, hogy mi a tuti. Kitalálták az árfolyamrögzítést, amitől 2015 után még a mostaninál is többet kell majd fizetni. Amikor rájöttek, hogy ez sem segít, jött a végtörlesztés, vagyis, hogy aki tudja, akár egy összegben, egy utoljára tavaly volt árfolyamon törlesztheti a tartozását.

Ez hozzávetőlegesen ezermilliárdnyi kárt okoz a bankrendszernek, de sebaj! Ráadásul, a hitelesek közül is csak azok járnak jól, akik egy összegben vissza tudják fizetni a korábban felvett milliókat. Akinek eddig volt pénze, annak mostantól még több lesz, aki eddig sem tudott fizetni, az ezután még kevésbé tud.

Nyilván erre is lesz egy újabb ötlet, és ha az sem jön be, akkor majd még egy, annál is jobb, annál is újabb.

Matolcsy rabbival az a baj, hogy Orbán rabbi áldásával, nem gazdaságpolitikát folytat, hanem ötletel. Ha az egyik mutatvánnyal felsülnek nem jön be, előhúznak a kalapból egy újabb képtelenséget. Ha az sem jó, akkor még egyet.

Ötlet mint a pelyva, csak a libák száma véges. És minél inkább pusztulnak a libák, annál inkább fogytán a türelmünk.

Ki tudja, mi tart tovább: a liba vagy a türelem?