Miközben a világ, s köztük Magyarország a felszálló fehér füstre figyelt (innen is gratulálunk a Ferenc néven trónra lépő pápának) Áder János köztársasági elnök a nagy tumultust kihasználva a közszolgálati televízióban bejelentette, hogy aláírja a Magyarország végleges jogfosztásáról rendelkező törvényt, az alaptörvény negyedik módosítását.

Azt mondta, nem volt más választása.

Pedig lett volna: például az, hogy nem írja alá.

Nyilván sokat töprengett az államfő, mielőtt úgy döntött, hogy aláírja: osztott és szorzott, egyszóval, mérlegelt. Nem szakmailag hezitált, hanem a politikai hozadék szempontjából. Hogy ha csak két rossz közül választhat, van-e olyan opció, amelyből jól lehet kijönni.

Lett volna.

Ha nem írja alá, akkor nyilvánvaló, hogy elszabadul a pokol. Villámok csapkodnak mindenütt, hangos zenebonával leszakad az ég, de Magyarország ezt még kibírta volna. Magyarországnak meg sem kottyan ennyi kis zaj, és - a saját jövője szempontjából - Ádernek is kamatozott volna.

Mert neki is tudnia kell, hogy a saját halálos ítélete az, amit majd a kézjegyével ellát. Áder Jánossal ugyanis mostantól bármit megtehet a Fidesz. Semmivel sem különb náluk – már amennyiben eddig az volt.

Innentől kezdve nincs megállás, ha kérnek tőle, teljesítenie kell. Orbán a szemébe röhöghet, megalázhatja, ha úgy tartja a kedve. És ha olyanja van, megveregetheti a vállát, kockacukrot rakhat a szájába - megtehet vele bármit.

Felmoshatja vele a padlót - tartása megszűnt, puha és folt nem marad utána.

Mostantól van miért félnie Áder Jánosnak. Lehet, hogy idáig is rettegett a gazda haragjától, ám most már oka is van arra, hogy féljen. Mostantól ugyanis arra kell figyelnie, hogy ne hibázzon. Oldalra nézni, fölfelé lesni, miközben azt sem tudja, hogy mikor téveszt - még a szabályokat sem közlik vele.

Áder János mostantól halott ember. Integet és átad, felavat és kinevez, mozog még és beszél. Nő a haja és a bajusza, de ennek már nincs jelentősége: a fű kinő utána.