Magyarország más, mint amilyennek mostanában látszik. Nem gyűlölködő, sötét, másoknak és önmagának is kellemetlen, kínos hely.

Magyarországon nincs kirekesztés. Mi magyarok, szolidárisak vagyunk másokkal. Azokkal, még nálunk is szegényebbek, elesettebbek, üldözöttebbek.

Magyarországon jogrend van, ami azt jelenti, hogy a bűnös bűnhődik, és a jó elnyeri jutalmát.

Nem harc van, hanem verseny. Tiszta eszközökkel vívott, nemes vetélkedés. Nem ellenségek, hanem ellenfelek vannak.

Magyarország nem egy befelé forduló, önmaga démonaival harcoló, múltjával és jelenével megbékélni nem tudó ország. Magyarország nem vív hülye, sehova sem vezető, a nemzetnek ártó, ezért hazaáruló szabadságharcot.

Magyarország jobban teljesít. Nem a szólamok szintjén, hanem a valóságban. Mi magyarok nem követeljük a tiszteletet, hanem kiérdemeljük.

Magyarországon az emberek nem ismerik a közönyt, a részvétlenséget. Ez nem a besúgók, a nyilas házmesterek országa, nem a feljelentő, önkéntes menekültvadászok játszóhelye. Ebben az országban betyárokat csak múzeumban, vagy moziban lehet látni. Esetleg kabaréban, hogy röhöghessünk rajtuk.

A mi országunk olyan hely, ahol nem a csókosok és az ügyeskedők boldogulnak, hanem tehetséggel és tisztességes munkával lehet előbbre jutni. Ebben az országban olyan ember nem kerülhet vezető pozícióba, aki a más szerszámával veri a csalánt.

Magyarország rendes, normális, boldog ország.

De jó lenne Magyarországon élni!