Dávid és a Góliátok
Olyan ez az egész, mint valami légből kapott, elnagyolt forgatókönyv. Vagyis rossz, és sematikus. Ha valaki ilyen anyaggal keresné fel valamelyik...
Olyan ez az egész, mint valami légből kapott, elnagyolt forgatókönyv. Vagyis rossz, és sematikus. Ha valaki ilyen anyaggal keresné fel valamelyik filmgyár illetékesét, az udvariasan, vagy udvariatlanul - vérmérsékelettől függően – eltanácsolná: ilyen kitalált, a való élettől elrugaszkodott ötletekkel ne tessék zavarni bennünket.
Se kutyám, se macskám Dávid Ibolya. Személyesen nem ismerem, sem telefonon, sem írásban soha nem értekeztem vele. Még azt sem mondhatnám, hogy – többekkel ellentétben – megbocsájtottam neki azt a rosszul sikerült mondatát. Amit még az Orbán-Torgyán kormány igazságügyminisztereként ejtett ki a száján, miszerint: „nem értek a focihoz“.
Azóta persze sokan sokféleképpen magyarázták ezt a kijelentését. A legtöbbször ő maga adott iránymutatást e szövegkörnyezetében különösen nyugtalanító mondattal kapcsolatban, ám bárki bármit is mond, attól még a tény nem változik: ott és akkor azt a cinikusan nyegle, szégyenteljes mondatot nem lehetett félreérteni.
Jó egy évvel ezelőtt hatalmi harcok kezdődtek a Magyar Demokrata Fórumban. Voltak, akik félreállították volna e sokat megélt párt elnökasszonyát - akik ebben mesterkedtek, azoknak semmi sem volt drága. Persze, semmit nem adnak ingyen – kevés ma az olyan megbízható szakember, aki ingyen, pusztán meggyőződésből és lelkesedésből figyeli meg a politikai ellenfeleket, és szerez ellenül „valami terhelőt“. Pénz kell az ilyenhez, tehetős segítők, vállalkozók.
2008 szeptemberében, Dávid Ibolya egy sajtótájékoztatón egy CD-t mutatott fel a sajtómunkásoknak, mondván: azon egy beszélgetés hallható - Csányi Sándor nagyvállakozó és egy, az UD Zrt. –hez tartozó ember csevegése. Arról szól a beszélgetés, hogy egyesek változást szeretnének az MDF-ben – értsd: Dávidnál Fidesz-közelibb vezetőt látnának szívesen a párt élén – ezért az lenne a feladat, hogy szerezzenek Dávid Ibolyára nézve „valami terhelőt“.
Dávid Ibolya nem játszotta le a sajtótájékoztatón a CD-t, csupán meglobogtatta a sajtómunkások előtt, és elmondta, hogy mi van rajta. Majd elvitte az ügyészségre, ezután pedig várta, hogy mi történik.
Sokáig nem történt semmi.Ez önmagában még távolról sem meglepő, sőt: éppen az ellenkezője lett volna az. Nálunk ilyen ügyekben sokáig nem történik semmi.
De idővel aztán mégis történt valami. Az ügyészség - amely az államfőhöz hasonlóan – politikától és pártoktól függetlenül működik, meggyanúsította Szilvásy György volt titkosszolgálati minisztert, amiért egy igen fontos, személyes adatokat tartalmazó beszélgetés szövege nyilvánosságra került.
Ezt követően egy ideig megint néma csönd. A közvélemény –mármint az a része, amelyiket még érdekli a politikának csúfolt úri huncutság – várta, hogy az ügyészség meghallgatja az ügyben érintett nagyvállalkozó urat, a Dávid Ibolya helyére pályázó elnök-aspiráns urat, és az UD Zrt. vezetőit. Vagyis azokat, akik az üggyel közelebbi kapcsolatban állnak. És megkérdezi tőlük, hogyan is kell azt érteni, hogy „valami terhelőt“ gyűjtenek Dávid Ibolyára. És – már amennyiben nem nyolcvan évre titkosítandó szövegről van szó - ennek a kihallgatásnak legalább a lényegét nyilvánosságra hozzák.
Lehet, hogy meghallgatták őket, és lehet, hogy megtudtak tőlük valamit. Ha így is van, mi, akik közvéleménynek nevezzük magunkat, mindebből semmit sem tudunk. Mi csak azt tudjuk, hogy néhány napja az ügyészség arra kérte a magyar országgyűlést, hogy fügesszék fel Dávid Ibolya (és Herényi Károly egykori frakcióvezető) mentelmi jogát. Gyanúsítottként kívánják kihallgatni őket.
Dávid Ibolya az ügyészi kérelemről egy Fidesz-közeli hírportálról értesült. Akik, a jelek szerint, hamarabb kapták meg a fülest, mint Dávid a hivatalos értesítést. Cseh Tamással szólva: volt már ilyen, s lesz ilyen még.
A hangfelvétel szereplőinek szándékairól azóta sem tudunk többet. Tényleg akartak terhelőt gyűjteni, vagy csak vicceltek a bácsik? Mert ha nem vicceltek, az nagy baj, de ha csupán viccelődtek – nos, akkor az viccnek kissé durva volt.
A jogban valamelyest jártas, nem Fidesz-közeli illetők a következő példával szokták a mostanihoz hasonló helyzeteket megvilágítani: olyan ez, mint amikor valaki az utcán egy ablakból gyilkolászás zajára lesz figyelmes. Beront a házba, hogy megakadályozza a szörnyű tettet, közben pedig mobilon hívja a rendőrséget. Miután az emberi élet kioltása elmaradt, hősünk elégedetten ballag haza. Azt hiszi, számára véget ért a történet. Tévedett: hónapok múltán ugyanis megdöbbenve tapasztalja, hogy bírósági idézést kap. Nem tanúként, hanem gyanúsítottként kívánják kihallgatni – magánlaksértésért vonnák felelősségre.
Nem Dávid Ibolyát védem, ha tudja, megvédi majd magát. Magunkat, többieket szeretném védeni. Mert ami most Dávid Ibolyával történik, az mindnyájunkkal megtörténhet.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
Se kutyám, se macskám Dávid Ibolya. Személyesen nem ismerem, sem telefonon, sem írásban soha nem értekeztem vele. Még azt sem mondhatnám, hogy – többekkel ellentétben – megbocsájtottam neki azt a rosszul sikerült mondatát. Amit még az Orbán-Torgyán kormány igazságügyminisztereként ejtett ki a száján, miszerint: „nem értek a focihoz“.
Azóta persze sokan sokféleképpen magyarázták ezt a kijelentését. A legtöbbször ő maga adott iránymutatást e szövegkörnyezetében különösen nyugtalanító mondattal kapcsolatban, ám bárki bármit is mond, attól még a tény nem változik: ott és akkor azt a cinikusan nyegle, szégyenteljes mondatot nem lehetett félreérteni.
Jó egy évvel ezelőtt hatalmi harcok kezdődtek a Magyar Demokrata Fórumban. Voltak, akik félreállították volna e sokat megélt párt elnökasszonyát - akik ebben mesterkedtek, azoknak semmi sem volt drága. Persze, semmit nem adnak ingyen – kevés ma az olyan megbízható szakember, aki ingyen, pusztán meggyőződésből és lelkesedésből figyeli meg a politikai ellenfeleket, és szerez ellenül „valami terhelőt“. Pénz kell az ilyenhez, tehetős segítők, vállalkozók.
2008 szeptemberében, Dávid Ibolya egy sajtótájékoztatón egy CD-t mutatott fel a sajtómunkásoknak, mondván: azon egy beszélgetés hallható - Csányi Sándor nagyvállakozó és egy, az UD Zrt. –hez tartozó ember csevegése. Arról szól a beszélgetés, hogy egyesek változást szeretnének az MDF-ben – értsd: Dávidnál Fidesz-közelibb vezetőt látnának szívesen a párt élén – ezért az lenne a feladat, hogy szerezzenek Dávid Ibolyára nézve „valami terhelőt“.
Dávid Ibolya nem játszotta le a sajtótájékoztatón a CD-t, csupán meglobogtatta a sajtómunkások előtt, és elmondta, hogy mi van rajta. Majd elvitte az ügyészségre, ezután pedig várta, hogy mi történik.
Sokáig nem történt semmi.Ez önmagában még távolról sem meglepő, sőt: éppen az ellenkezője lett volna az. Nálunk ilyen ügyekben sokáig nem történik semmi.
De idővel aztán mégis történt valami. Az ügyészség - amely az államfőhöz hasonlóan – politikától és pártoktól függetlenül működik, meggyanúsította Szilvásy György volt titkosszolgálati minisztert, amiért egy igen fontos, személyes adatokat tartalmazó beszélgetés szövege nyilvánosságra került.
Ezt követően egy ideig megint néma csönd. A közvélemény –mármint az a része, amelyiket még érdekli a politikának csúfolt úri huncutság – várta, hogy az ügyészség meghallgatja az ügyben érintett nagyvállalkozó urat, a Dávid Ibolya helyére pályázó elnök-aspiráns urat, és az UD Zrt. vezetőit. Vagyis azokat, akik az üggyel közelebbi kapcsolatban állnak. És megkérdezi tőlük, hogyan is kell azt érteni, hogy „valami terhelőt“ gyűjtenek Dávid Ibolyára. És – már amennyiben nem nyolcvan évre titkosítandó szövegről van szó - ennek a kihallgatásnak legalább a lényegét nyilvánosságra hozzák.
Lehet, hogy meghallgatták őket, és lehet, hogy megtudtak tőlük valamit. Ha így is van, mi, akik közvéleménynek nevezzük magunkat, mindebből semmit sem tudunk. Mi csak azt tudjuk, hogy néhány napja az ügyészség arra kérte a magyar országgyűlést, hogy fügesszék fel Dávid Ibolya (és Herényi Károly egykori frakcióvezető) mentelmi jogát. Gyanúsítottként kívánják kihallgatni őket.
Dávid Ibolya az ügyészi kérelemről egy Fidesz-közeli hírportálról értesült. Akik, a jelek szerint, hamarabb kapták meg a fülest, mint Dávid a hivatalos értesítést. Cseh Tamással szólva: volt már ilyen, s lesz ilyen még.
A hangfelvétel szereplőinek szándékairól azóta sem tudunk többet. Tényleg akartak terhelőt gyűjteni, vagy csak vicceltek a bácsik? Mert ha nem vicceltek, az nagy baj, de ha csupán viccelődtek – nos, akkor az viccnek kissé durva volt.
A jogban valamelyest jártas, nem Fidesz-közeli illetők a következő példával szokták a mostanihoz hasonló helyzeteket megvilágítani: olyan ez, mint amikor valaki az utcán egy ablakból gyilkolászás zajára lesz figyelmes. Beront a házba, hogy megakadályozza a szörnyű tettet, közben pedig mobilon hívja a rendőrséget. Miután az emberi élet kioltása elmaradt, hősünk elégedetten ballag haza. Azt hiszi, számára véget ért a történet. Tévedett: hónapok múltán ugyanis megdöbbenve tapasztalja, hogy bírósági idézést kap. Nem tanúként, hanem gyanúsítottként kívánják kihallgatni – magánlaksértésért vonnák felelősségre.
Nem Dávid Ibolyát védem, ha tudja, megvédi majd magát. Magunkat, többieket szeretném védeni. Mert ami most Dávid Ibolyával történik, az mindnyájunkkal megtörténhet.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
