Naná, hogy vészhelyzet van Csontváziában, mi más is lenne. Egymás után zuhannak ki a csontvázak a szekrényekből, szinte nincs olyan nap, hogy ne esne ki valahonnan valami. Ipari-agrár-csontváz ország vagyunk, rút szibarita váz - ha minden jól megy, mi látjuk majd el csontvázakkal a fél világot.

A magyar csontváz újból szép lesz, méltó régi nagy híréhez.

Csak a szekrény látszik, kevésnek, de majd ez is lesz valahogy.

Egyébként valóban vészhelyzet van Csontváziában, minden szavahihető ember ezt mondja. Nem a Magyar Nemzeti Bankra gondolok, mert az tudvalevőleg offshore lovagok szálláshelye. De még csak nem is a magukat függetlennek nevező elemzőkre, a statisztikákra meg pláne nem. Kósa Lajos és Varga Mihály urak hirdették meg a vészhelyzetet - ha ők mondják, előbb-utóbb tényleg az lesz.

Most mondjuk még csak kicsit zuhant a forint, és a devizahiteleseknek is csupán kevéssel lett rosszabb, de persze, mint mindent, ezt is lehet fokozni.

Tegnap a saját szememmel láttam, hogy romokban hever az ország: a hidak szépen sorban mind bele vannak lőve a Dunába, az utcákon leharcolt ruhákban, rongyos emberek jajveszékelnek, pusztulás a részünk, ameddig csak a szem ellát.

Irma néni rémlik elő a homályból, a négy évvel ezelőtti Fidesz plakátok legörbült szájú sztárja, amint sírósra torzult arckifejezéssel hirdeti: rosszabbul élünk, mint négy éve. Amiben egyébként lehet valami. Mert arra még gondolni sem merünk, hogy a Fidesz hazudik, és ez az egész cirkusz csak azért kell, nehogy kiderüljön, amit mindig is tudni lehetett.

Hogy szó sincs nagyarányú és azonnali adócsökkentésről, mert nincs miből. És hogy senki sem kapja vissza senki a tizenharmadik nyugdíjat, helyette megszorítások lesznek, de legalábbis – Kósa Lajos szép szófüzérével: a gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet.

Jobb is, ha nem tudjuk, mit jelent ez –szépen hangzik, legyen elég ennyi.

Még jó, hogy jött az árvíz, lesz mire hivatkozni – ha netán mégis kifogynánk a csontvázakból.

Olvasom Oszkó Péter volt pénzügyminiszter blogbejegyzését az átadás-átvételről. Kardcsörtetést várnék, heveny anyázást, de minimum közelharcot és övön aluli kézitusát. Ám ehelyett unalom a köbön. Olyannyira, hogy az új miniszter meg sem várta az átadás végét, rábízta az ügymenetet a beosztott kollégákra. Oszkó meg még ennél is rosszabbul járt: nem mehetett sehová, hát unalmában blogot írt. Senki nem kellemetlenkedett senkinek, nem vizionált vészhelyzetet, nem kiáltott tolvaj után, még egy fia kifosztott országról sem papolt senki.

Fura is lett volna: két szakember állt egymással szemben, félszavakból is értették egymást - miért hazudtak volna a másik szemébe? Fölösleges is lett volna: nem voltak ott a kamerák, amelyek legújabban csak arra jók, hogy jelenlétükben a magyar politikus kényszert érezzen arra, hogy jó nagyot belerúgjon a másikba. Lehazaárulózza, legazemberezze, kommancsozza – mikor minek van ideje.

Jó lenne, írja Oszkó, ha a különböző pártokhoz tartozó politikusok időnként kamerák és sajtómunkások nélkül is találkozhatnának egymással.

Mert ilyenkor, s ezt már én teszem hozzá, távolról sem annyira hülyék, mint egyéb alkalmakkor. Sőt, vessenek meg, de akkor is kimondom: van közöttük olyan, aki majdnem teljesen normális.

Mindkét oldalon – így görbüjjek (sic!) meg, ha nem így van.

Úgyhogy a Kósa és Varga urak, valamint az összes többi, Csontvázia most kormány-közelivé vált hatalmasságai által vizionált vészhelyzet valójában a nagyközönségnek szól. Parasztvakítás, ha úgy tetszik.

Merthogy cirkusz kell a népnek – ha már kenyeret nem tudunk neki adni. Nem rossz ember egyébként a Varga úr, de még a Kósa úr sem egészen az. Csak nem tudják magukat szabatosan kifejezni. Pedig nem túlságosan bonyolult, amit közölni igyekeznek. Azt szeretnék az ő titkos, csak a beavatottak számára érthető tolvajnyelvükön kifejezni, hogy azért nem tudják megcsinálni, amit megígértek, mert olyat ígértek, amit nem tudnak megcsinálni.

Ezt persze nélkülük is tudtuk. És ők is tudták, hogy mi tudjuk.

Mindenki tudott mindent. Okos nép a magyar, nem buta emberek gyülekezete.

Csak hát, Csontvázia nem akármilyen hely: itt időnként jólesik egy kicsit hülyének látszani.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata