Beteljesült a nagy álom, a debreceni futballisták bejutottak Európa elitjébe, főtáblán játszhatnak majd a fiúk. Hasonló bravúr utoljára 14 évvel ezelőtt sikerült magyar csapatnak. Szívet dobogtató, lelket melengető a siker, ráadásul még kétmilliárd forintnyi euró is üti az egyesület markát. Páratlanul nagy összeg ez a magyar futballban, csapatot lehet belőle építeni, stadiont tervezni – nemcsak kicsit, nagyot is lehet álmodni.

A DVSC tulajdonosai – Szima Gábor vállalkozó és Debrecen város önkormányzata – nyilván tanultak az FTC 14 évvel ezelőtti történetéből, amikor a hatalmas összegnek úgyszólván az utolsó fillérig nyoma veszett. Máig nem tudni, hol a lé - magánzsebekbe vándorolt, vagy más módon hasznosult az összeg?

Most ez a veszély nem fenyeget: előrelátó és gondos gazdái vannak a pénznek. Debrecenben ugyanis hosszútávra terveznek, nem elégszenek meg azzal, hogy egyszer sikerült a csoda – azt szeretnék, ha ez máskor is megismétlődne. Ha nem csoda lenne mostantól a jó szereplés, hanem reális elvárás.

Pálya is kellene persze Debrecenben, mert ami most van, az nem felel meg a nemzetközi elvárásoknak. Nem a fűvel van a baj, még a kapufák és a szögletzászlók is rendben vannak - a stadion egésze nem korszerű, elég csak megnézni a sajtópáholyt, vagy a mellékhelyiségeket.

Ilyeneken múlik. De most már erre sem kell sokáig várni, Orbán Viktor ezt is megígérte a debrecenieknek. Már a meccs közben is mutatta a TV2 kamerája, amint Orbán, más celebek társaságában, személyes szurkolásával emelte a létfontosságú mérkőzés fényét. Hozzászokhattunk már az ilyen vágóképekhez, látthauk már a spanyol királyt önfeledten szurkolni, vagy éppen Merkel kancellárt, amint éppen a németek sikeréért szorított.

Most Orbán volt a vágókép, de aztán a buzgó sajtómunkások főszereplővé is kinevezték. A Fidesz elnöke DVSC sállal a nyakában nyilatkozott a meccs után, s mint mondta, örült a debreceniek győzelmének. Hogyne örült volna, amikor minden magyar ember örült, talán még a szocialisták is örültek, bár ez nem derült ki a riportból.

Láttuk már Orbánt hasonló szerepben - néhány évvel ezelőtt az Üllői úti stadion lelátóján vegyült a zemberek közé. Akkor zöld-fehér sál volt a nyakában, és a gondolatai is zöld-fehérek voltak: azt mondta akkor a televízió riporterének, hogy a Fradi nemzeti kincs, és a Fradi nem eladó. Aztán a Fradit mégis eladták szépen az angoloknak, egyébként nagyon jól tették, ha a derék britek nem nyúlnak mélyen a zsebükbe, akkor most a FTC a megyei sokadik osztályban játszana.

De persze nem ez a lényeg, a történet most nem a zöld sasokról szól, még csak nem is a Lokikáról. Hanem arról, hogy Orbán Viktor alapjában véve Újpest drukker, lila-fehérből van az ő szíve. Igaz, ezen időnként, képes felülemelkedni. Nem mindig, csak ha a helyzet úgy kívánja. Ha az látszik jónak, akkor fradista, ha meg épp az a trendi, akkor debreceni.  (És tudjuk: volt már ő keményen liberális, harcosan ateista – minden volt már Orbán Viktor, talán egyedül akasztott embernek nem sikerült még lennie neki).

Most éppen debreceninek volt érdemes lenni – ez az arc lesz a végső? -, hát debreceni lett belőle. Érthető persze: ott van most a siker, annak fényében pedig mindig érdemes sütkérezni. Egy kicsit magunkénak tudni a diadalt, azt sugallni, mintha miattunk lőtte volna Varga középpályás azt a vérlázítóan fifikás gólt a tizenharmadik percben. És mintha mi is beleadtunk volna apait-anyait, ezért lőhette ki Rudolf csatár elemi erővel a bal pipát.

És tényleg benne volt mindkét debreceni gólban Orbán, és vele együtt a Fidesz is. (Talán még Kövér László is valamelyest, de ezt most ne firtassuk). Mondta is a Vezénylő Tábornok ott a pálya szélén, hogyha 2002-ben nem veszítették volna el a választásokat, akkor a debrecenieknek már régen lenne egy jó stadionjuk. Amiben nincs okunk kételkedni - Orbánról köztudott, hogy ő még soha sem hazudott a zembereknek.

Remélhetőleg nem tűnik akadékoskodásnak, ha megjegyezzük, hogy a Fidesz kormányzása idején, Deutsch Tamás sportminiszter értő gondoskodásával költöttek négy és félmilliárd forintot a megrendelt, ám soha fel nem használt beléptető rendszerekre. S ugyanebben a kormányzati ciklusban, jelesül 2001-ben lett kidobolva a napiparancs, hogy állami pénzből – értsd: az adófizetők, vagyis a zemberek forintjaiból – újjászülessen a Megyeri úti Dózsa stadion.

És most ott állt az Újpest szurkolója debreceni sállal a nyakában, és azt ígérte a debrecenieknek, hogy amennyiben ő és a pártja alakíthat majd kormányt jövő tavasszal, akkor a DVSC-nek is lesz új stadionja.

Ne legyenek kétségeink – tényleg lesz. Hogy ezt a stadiont miből építik majd fel – szerény számítások szerint négy és félmilliárdot kóstál, épp annyit, mint amennyit Deutsch sportminiszter eltapsolt az évek óta ismeretlen helyen porosodó beléptető rendszerekre, - azt nem kötötte az orrunkra a Magyar Köztársaság következő miniszterelnöke. Van egy sejtésünk: nem a saját vagyonából, de még csak nem is a Fidesz pénzén épül majd az a stadion Debrecenben.

Közpénzek lesznek benne számosan, de lehet, inkább számolatlanul.

A debreceni futballisták persze megérdemlik, hogy pályaválasztóként ne Budapesten kelljen „otthon lenniük”, hanem egy új, minden igényt kielégítő saját stadionban fogadhassák a futballpiacon magasan jegyzett ellenfeleket.

Úgyhogy hajrá Magyarország, hajrá DVSC!

Fradi drukkerek figyelem: Orbán Viktor, bármilyen sál is van a nyakában, Újpest drukker.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata