Ha magyarországi cigányember lennék, akkor mostantól nagyon elkezdenék nyugtalankodni. Nem mintha idáig nem lett volna okom az idegességre, elég, ha csak a gyöngyöspatai romák évszázadokra visszavezethető szép szokására gondolunk, miszerint húsvétkor a család nőnemű tagjai, valamint gyerekek, a felnőtt férfiembereket odahagyva, kirándulni indulnak egy, a lakhelyüktől távoli üdülőhelyre. (Az úticélt csak néhány órával az indulás előtt közlik velük, nyilván, hogy még nagyobb legyen az izgalom és a meglepetés).

Ha mindettől eltekintünk, akkor is van ok a nyugtalanságra - talán nem túlzás azt állítani, hogy nem jó ma Magyarországon cigánynak lenni. Ami azt illeti, máshol sem nagyon jó, talán, ha lenne egy önálló Cigányország – de valószínűleg romának lenni ott sem lenne jó.

Nem ragoznám ezt a témát, csupán arról igyekszem szociálisan konzultálni, hogy  Orbán Viktor miniszterelnök a hét utolsó munkanapján megállapodott Farkas Flóriánnal, az Országos Roma Önkormányzat vezetőjével. 2015-ig százezer cigányembernek adnak munkát, húszezer fiatal romának piacképes szakmát, tízezernek érettségit,  ötezer fiatal romát pedig a diplomához is  hozzásegítenek.

Emiatt kellene a romáknak most nyugtalannak lenni: hogy most már a cigányembereknek is lett valami ígérve. Mert idáig nekik nem ígért semmit a Fidesz, valamint örök és megbonthatatlan vezére, Orbán Viktor. Korábban csak az időseknek ígérték, hogy megvédik a nyugdíjukat, és a fiataloknak, hogy állásuk lesz, korszerűsödik az oktatás, piacképesednek a jövedelmek. Láttuk, hogyan védték meg a nyugdíjakat, és miként modernizálják Semjén úr tálibjai az oktatást.

És ígértek a pedagógusoknak (hamarosan ők is az utcára vonulnak), az orvosoknak (ők nem vonulnak az utcára, hanem elhúznak szépen külföldre), de jutott a mézesmadzagból a tűzoltóknak, a rendőröknek, mindenkinek - akár akarta, hogy ígérjenek neki valamit, akár nem.

Egyedül a romáknak nem ígértek idáig semmit. Nem azért, mintha a romák a Fidesz mostohagyerekei lennének. Épp ellenkezőleg! Csak hát ennek előtte nem volt kinek ígérni bármit, mert nem olyan volt a cigányság vezetése, akiknek Orbán jó szívvel ígérhetett volna.

De most, hogy Farkas Flórián (aki egyébként fideszes színekben országgyűlési képviselő ) átvette a hatalmat a cigányoknál, már ott is sínen van minden. Maga a miniszterelnök mondta a megállapodás aláírása után, hogy akárkivel nem írna alá megállapodást.

Most ne menjünk bele, hogy megbuktatása előtt néhány nappal, utolsó vezető politikusként Mubarak egyiptomi elnökkel tárgyalt, és tavaly év vége felé Schmitt Pál is derűlátóan nyilatkozott a Kadhafival való találkozás után. Persze, nem Orbán sara, amiért az egyiptomi elnök elkergetése előtt egy nappal még Mubarakkal parolázott, hanem a külügyi apparátusé, amiért ilyen hülyeségekbe belevitték. (Az persze, hogy miként működik a külügyi apparátus, már Orbán felelőssége).

Farkas Flórián tehát jó ember, lehet neki ígérni. Sőt, nemcsak lehet, mert kibírja szemrebbenés nélkül, de érdemes is, merthogy ő még elhiszi, amit Orbán neki és népének ígér. (Vagy ha nem, akkor legalább úgy tesz).

Egyébként meg nem annyira új fiú ő, mint azt sokan gondolják. Régi motoros a szakmában, nem ma kezdte a politikusi létezést. És nem is annyira makulátlan az előélete, amint azt sokan gondolják: Farkast az 1990-es évek második felében bíróság elé akarták állítani sikkasztás és hűtlen kezelés miatt, ám az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád megkegyelmezett neki. Indoklás nem volt, talán megesett az államfő szíve egy fényes jövő előtt álló, akkor még valóban fiatal cigányemberen.

Ennek a Farkas Flóriánnak ígért most Orbán maga és kormánya nevében százezer munkahelyet. Már csupán a részletek tisztázatlanok, így nem kizárt, hogy ezzel is úgy leszünk majd, mint a két hét alatt felszámolt bűnözéssel: csak nagyon kell akarni, és akkor sikerül.

Cigányok ideje jön, akárki meglássa!