Cellák és információk
Miközben ezerrel megy a globális felmelegedés, s az osztrák sógorok miatt habzik a Rába, én idehaza megpróbálom visszatuszkolni magamba a joggal...
Miközben ezerrel megy a globális felmelegedés, s az osztrák sógorok miatt habzik a Rába, én idehaza megpróbálom visszatuszkolni magamba a joggal ágaskodó kurucos gerjedelmet. Igyekszem hűvös, visszafogott, és kimért lenni: cellainformációk morzsáit mormolom magamban, DNS vizsgálat eredményeire várok, ráadásul, még egy csomó más bajom is van.
Idehaza most az a hír, hogy a cellainformációk nem támasztják alá az E. Zsanett megerőszakolásával megvádolt rendőrök vallomását. Ha néhány évvel ezelőtt ilyet hallok, felkapom a fejem: mi van? Már megint, milyen információk szivárogtak ki a börtön celláiból?
Ma már persze minden másképpen van, jobban, vagy rosszabbul, majd megítéli az utókor, már ha lesz ilyen egyáltalán. Most azonban az ország nem elhanyagolható hányada még mindig az egy hónappal ezelőtti eseményeken kérődzik. Az események tálalása enyhén szólva ellentmondásos: a huszonegy éves lány megerőszakolásával vádolt rendőrök mobil telefonjainak cellainformációi – merthogy erről van szó - arról tájékoztatták a szakértőket, hogy a hírbe hozott zsaruk nem úgy, és nem arrafelé mozogtak, ahogyan azt ők az események után elmondták.
Mindez persze nem bizonyít semmit, mint ahogyan az ellenkezője sem. A legérdekesebb, hogy amikor ezeket a sorokat írom, egy hónappal a sajnálatos események után, még mindig nincs meg a DNS-vizsgálat eredménye. Illetve, lehet, hogy megvan, de valamilyen okból kifolyólag nem kötik az orrunkra. Volt már ilyen rendszer ebben az országban, amikor az információt az arra kiválasztottak az Örök Élet Titkánál is jobban őrizték. Negyven évig tartott ez az időszak, s bár akadtak olyan esztendők, amikor jól éreztük magunkat benne, többnyire nem verdestük a földhöz a fenekünket örömünkben, amiért az illetékesek jó szülő módjára helyettünk döntötték el, mikor és milyen információkat osztanak meg velünk. Most már tudom: értünk tartották vissza a híreket, nem ellenünk. Óvtak bennünket a rossztól, nem akarták, hogy frusztráltak és rosszkedvűek legyünk. Mert nem lett volna jó, ha esetleg a kelleténél korábban kiderül, hogy a rohamléptekben hanyatló kapitalizmus nem a saját sírja, de még csak nem is a szakadék széle felé tántorog. Vagy, ki tudja, mit művelünk magunkkal, ha egy óvatlan pillanatban megtudjuk: Amerika nem csak abból áll, hogy verik a négereket, a nyugat-európai fiatalság pedig, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem dekadens, és van közöttük egy csomó olyan ifjú ember, aki nem azzal tölti a napjait, hogy Coca-Cola mámorban fetreng.
Látszólag elkanyarodtam kissé a tárgytól, de valójában nincs is tárgy, legföljebb tárgynak látszó fegyver. Mert, még mindig E. Zsanett és az öt rendőr példájánál maradva, pszichológus is vizsgálta a magát megerőszakoltnak valló lányt, s megállapította, hogy a huszonegy éves ifjú hölgy elbeszélése nem élményszerű. Ennél a kifejezésnél megint kiakadtam, körülbelül annyira, mint egy valótlan cellainformációt jelző hazugságvizsgáló. Valamiért nem akaródzott megérteni, vajon mi lehet egy megerőszakolásban élményszerű? (Lehet, hogy hibáztam, amikor nagyon sok évvel ezelőtt a „Legkedvesebb nyári élményem” címmel írott iskolai fogalmazásban egy vidám, és számomra igen kellemesen végződött eseményt örökítettem meg?)
Az első sokk elmúltával azonban megvilágosodtam: nem valódi élményekről van szó, ez a megfogalmazás csak egy udvarias formula arra nézve, hogy a lány nem teljesen valósághűen meséli el a történetet. A pszichológus véleménye persze nem lesz perdöntő az ítélet meghozatalakor, mint ahogyan a hazugságvizsgálat eredménye sem az. Általában nagyon kevés olyan bizonyíték van, amelyet a bíróságok szerint perdöntő, de a perek azért többnyire így is eldőlnek, legföljebb, amint ez mostanában egyre gyakoribb, évek múltán megsemmisítik azokat, és új eljárásra kötelezik az illetékes ítélkező szerveket.
Ilyen világban élünk, semmi sem az, aminek látszik - nem elég jósnak látszani, annak is kell lenni. Ez jutott eszembe, amikor néhány nappal ezelőtt hallgattam a rádióban Szilvásy Pétert nyilatkozni. Szilvásy Péterről annyit kell tudni, hogy a kancellária miniszter, Szilvásy György testvére, s a Fidesz-közeli sajtó a napokban megszellőztette, hogy van egy grafológiai cége, amely a kormánynak dolgozik. Az ő megrendelésükre szállítanak előrejelzéseket, s bár nem mondták ki nyíltan, fennáll az a gyanú, hogy ők állnak az egészségügyi reform mögött, s még vudu mágiával is foglalkoznak.
A tavaly augusztus 20-i tragédia kapcsán például a Szilvásy Péter vezette Kormányzati Tanácsadó Jósda megállapította, hogy nem földi emberek a felelősek azért, ami történt, ellenkezőleg: földön túli, azaz paranormális jelenségek állnak az ügy hátterében.
Miközben az interjút hallgattam, úgy éreztem, ez az a történet, amely illetékes helyen, azaz a miniszterelnöknél biztosan kivágja a biztosítékot. Szilvásy György, aki szinte mindent túlélt ebben az országban - a már említett augusztus 20-i botrányt, újságírók körüli szimatolást, mindent, amit ember ép ésszel túlélhet, ebbe, mármint az öccse gyermeteg baromságaiba, most biztosan belebukik.
A Fidesz persze azonnal és kéjes kis sikkantásokat hallatva rárepült Szilvásy Péter hülyeségeire, de talán most már ők is tudják, hogy nem kellett volna ennyire mohón csapdosni a szárnyaikkal. Szilvásy Péterről ugyanis kiderült, hogy nem azért mond őrültségeket, mert ezért fizetik, és nem is azért, mert a kancelláriaminiszter testvére. Hanem azért, mert nem teljesen egészséges. Beteg ember, aki valamikor tehetséges mérnökként dolgozott, ám mára, nagyon finoman fogalmazva, elkötelezte magát a paranormális jelenségek iránt. A Fidesz közeli szóvivő által emlegetett Kormányzati Tanácsadó Jósda pedig valójában nem létezik, mindössze egy beteg elme képzeletében regisztrálták, és ezen az alapon végzi áldásosnak nem nevezhető működését.
Ha én lennék a Fidesz, akkor most nagyon sürgősen és nagyon nyilvánosan bocsánatot kérnék az ügy összes érintettjétől. De ismereteimet legalábbis összevetném a Kormányzati Tanácsadó Jósda cellainformációival és az eredményt, amilyen gyorsan csak lehet, elküldeném a makói gáz megőrzésén munkálkodó nemzeti érzelmű sámánoknak.
Az Amerikai Magyar Népszava Szabadság - www.nepszava.com - számára írott cikk írott változata
