Sokan kiakadtak Janiczak Dávid Ózd jobbikos polgármesterének ötletén, aki a közmunkásokat kamerával figyelteti. Nem azért, amint azt sokan gondolják, vagyis, hogy fittyet hány a személyiségi jogokra, és abba is beleüti az orrát, amihez semmi köze, hanem épp ellenkezőleg.

A legfőbb közmunkások kamerával megfigyelt munkavégzés közben.

Szerinte mindez a közmunkások érdekében történik, hiszen, ha az emberek azt látják, hogy ők is ugyanolyan keményen dolgozó kisemberek, mint a többiek, jobban megbecsülik őket és a munkájukat.

Különben is, így Janiczak Dávid, ők nem a munkásokat, hanem a munkájukat figyelik.

Nem nyitnék vitát. Elmeorvosi kérdésekben csak újságolvasói szinten vagyok járatos, vagyis épp annyira, hogy egy normál paranoiást meg tudjak különböztetni egy címeres gazembertől.

Ehelyett tovább gondolnám ezt a kamerázási ügyet. Mert valljuk be, lehet ebben valami jó is. Aki pénzt kap azért, hogy egy bizonyos munkát elvégezzen, arról jó lenne tudni, hogy tényleg azt teszi-e, amivel megbízták. Nem lazsálja-e el a munkaidejét, esetleg, ami még ennél is felháborítóbb, mást csinál, mint amivel megbízták.

Be kellene kamerázni az egész országot. Persze, nem minden embert kellene megfigyelni, csak azokat, akik közpénzből, más szóval, a magyar emberek adóforintjaiból kapják a jövedelmüket. Azok munkáját kellene a mostaninál sokkal jobban és gyakrabban ellenőrizni, akik közpénzt használnak fel a mi közös céljainkért. Minden pillanatban meggyőződni arról, hogy valóban azt teszik-e, amivel megbíztuk őket. Nem lopják-e el a rájuk bízott javainkat, nem kezelik-e hűtlenül a köz még megmaradt vagyonát.

Politikusokra gondolok elsősorban, de nem csak rájuk. Itt van például a nagyon mélyen tisztelt közmédia, amely évente 80 milliárd forintjába fáj a magyar adófizetőknek. Azért adunk nekik ilyen sok pénzt, mert azt szeretnénk, ha tájékoztatnának bennünket a világ és nem utolsósorban Magyarország dolgairól. Részrehajlás nélkül, elfogulatlanul, szakmailag hitelesen.

Mi, magyar adófizetők ugyanis nem tudunk ott lenni mindenhol, ahol valami fontos történik. Ezért fizetünk másokat, akiknek ennél fogva az a feladatuk, hogy elmondják nekünk, mi van. Ne hallgassák el a lényeget, ne maszatoljanak, ne csemegézzenek a hírek között, ne hazudjanak.

Mindent tudni akarunk. Mi történik, miért, kinek az érdekében.

És bekamerázhatnák a legfőbb ügyészt, hogy megtudjuk: munkaidejében valóban a bűnt üldözi-e, és nem azt, amit ő, és bizonyos körök bűnnek tartanak. Ugyanez vonatkozhatna az alkotmánybíróságra, rendőrségre, mert ma az állampolgárban él a gyanú, hogy miközben felveszik a tőlünk kapott lóvét, nem mindig azt teszik, amivel megbíztuk őket. Az Országos Roma Önkormányzatnál is csak jócskán megkésve, a sokadik feljelentésre kezdtek hozzá a nyomozáshoz - ki tudja, hogy Farkas Flórián derék utódai mennyi bizonyítékot tüntethettek el ezen idő alatt. Ugyanígy nem kapkodták el a vizsgálódást a Quaestor-ügyben sem - a cég vezetőjét, Tarsoly Csabát csak a hetekkel az ügy kirobbanása után vették őrizetbe. De ugyanez vonatkozik a belvárosi ingatlanügyekre is.

És azt tudja-e valaki, hogy miből él fényűzően a miniszterelnök és több miniszter ingyenes tanácsadója, Habony Árpád?

Nem kizárt, hogy az ügyészség, a rendőrség, a NAV nyomozói munkaidejük egy részében példásan dolgoznak, és ilyenkor éberebbek, mint egy kiképzett őrkutya, ám munkaidejük másik felében úgy tűnik, ellazsálják a rájuk rótt feladatot. Nem vizsgálnak, nem nyomoznak, ehelyett valami mást csinálnak.

Talán épp politikusokkal beszélgetnek. Akikről szintén nem tudjuk, hogy mit csinálnak, amikor épp nem látjuk, halljuk őket. (Mondjuk, ez a megfogalmazás pontosításra szorul: a legtöbb esetben akkor sem tudjuk, hogy mit csinálnak, amikor látjuk és halljuk őket.) Kivel utaznak Londonba egy bizonyos halaszthatatlanul fontos, és éppen ezért titkos ügyben, mikor, kivel tárgyalnak, amikor eldőlnek a milliárdos közbeszerzések.

Lenne mit bekamerázni, csak győzze kamerával az ország.

Persze, ahogyan a mi viszonyainkat ismerjük, ebből is balhé lenne. Nem a személyiségi jogok miatt, mert az ilyen pitiánerségek nálunk csak néhány hóbortos demokratát érdekelnek. Abból lenne botrány, hogy kiderülne: a kamerákat is Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Tiborcz István (civilben Orbán Viktor saját lábán álló veje), vagy valamelyik más, újabban helyzetbe hozott vállalkozónak nevezett csókos cége gyártja és forgalmazza.