Megjöttek az új tankönyvek, szebbek és jobbak, mint valaha. Kitettek magukért azok, akiknek az volt a dolguk, hogy kitegyenek magukért. Lett volna más dolguk is persze, például, hogy normális és használható tankönyveket adjanak az iskolások kezébe de ők ilyennel nem bajlódtak.

Volt enélkül is elég bajuk, például a szemlélet átformálása. Megmutatni a jövő nemzedékének, hogy milyen az igazi világ. Nem az, amit látnak, hanem az, amit a Kedves Vezető és társai elképzelnek a számukra.

Tanulják meg már most, kisiskolás korukban, hogy a lányoknak nehéz a matek. Mit nehéz? Megtanulhatatlan. Jobb, ha nem is bajlódnak vele, úgyis hülyék hozzá.

A fiúk is hülyék, de ők nem fértek fel a könyvborítóra.

Maradtak a lányok, elrettentésül. Üzenet van a könyvborítón: hozzá se kezdjetek a matekhoz, úgysem tudjátok megtanulni. Maradjatok ott, ahol vagytok, ha meg felnőttök, és anyányi jószágok lesznek belőletek, főzzetek, mossatok, takarítsatok. És főleg szüljetek a hazának rendületlenül, mert arra van szüksége a nemzetnek.

Ha rendesen szültök, és nem lazsáljátok el a világra hozást, nem lesz monokli a szemetek alatt. Négy-öt gyerek fölött a kormány garantálja, hogy nem esik bántódásotok. Ráadásul még matekot sem kell tanulnotok, szavazzatok ránk, ha majd elmúltatok 18 évesek.

Egy másik tankönyvből még ennél is okosabb lesz a gyerek.Megtudhatja, hogy mi van a Nyugattal.

Hát az van, amit mindig is sejtettünk. Hanyatlik. Csoda, hogy még él. A nyugati fiatalok Coca-Cola mámorban fetrengenek, Amerikában pedig verik a négereket.

Tegyétek a szívetekre a kezeteket gyerekek: ezt akarjátok? Hogy a CNN-ből kelljen tájékozódnotok? Amikor ott van az állani pórázon sétáltatott közmédia? Vagy, teszem azt, a TV2? A Class FM, ahol büntetlenül lehet röhögni egy megerőszakolt diáklány történetén?

És arra emlékeztek-e gyerekek, hogy néhány évvel ezelőtt a filozófusok voltak az ország elsőszámú közellenségei? Később persze minden pert megnyertek, de egy időben teli volt velük a Magyar Nemzet. Nem emlékeztek? Pedig, így volt. Úgyhogy, hogy soha ne legyetek informatikusok, vagy teszem azt, filmrendezők. Hiába nagyon trendi, legyetek inkább földből élő, rendes magyar emberek.

Tessék? Hogy a szüleitek nem nyertek a földbérleti pályázatokon? Nem tudják hol legeltetni az állatokat? Nem értetek ti ehhez, a szüleitek meg pláne nem. Rossz tankönyvekből tanultak. Ha már akkoriban is rendes tankönyvek lettek volna, most tudhatnák, hogy a földbérleti pályázatok törvényesek voltak. Mindenki nyert, aki nem veszített. Ezt most még nem tanuljátok, mert még kicsik vagytok, és még nem nőtt be a fejetek lágya, de helyette van sok más hasznosság az új tankönyvekben.

Itt van az el-ső-osz-tá-lyo-sok-nak szó-ló könyv is. Amiben el-ma-gya-rázzuk nek-tek, hogy mi az a Him-nusz. A magyar nép legszebb i-mád-sága.

Van más imádsága is a magyar népnek, például a Nemzeti Együttműködés Rendszerének programja, ami ki van függesztve közhivatalokban. Vagy a Matolcsy Összes Bőrkötésben. De a Himnusz még ezeknél is szebb.

És tudjátok, mi a jó a Him-nusz-ban, gye-re-kek?

Szabad a gazda? Hát az a jó benne, hogy a temp-lom-ban i-mád-ság köz-ben is é-ne-kel-he-ted.

Ja, még valami: azt tudtátok gyerekek, hogy az amerikaiak szemében az értelmes, logikus gondolkodás szinte az utolsó helyen áll, addig nálunk az egyik legfontosabbnak vallott érték?

Ehhez tartsátok magatokat! Ezért, ha a hülye, nemzetáruló, liberális, bolsevik nyugatimádó szüleitek Dzsenifernek, vagy Viviennek neveztek el benneteket, vágjátok őket fejbe egy baltával, és mondjátok a szemükbe: Bendegúz akarok lenni, vagy Botond!