Isten malmai lassan és rosszul őrölnek, legyintenek most sokan: miért kellett hat évet várni egy ilyen piszlicsáré ítéletre?

Nekünk, felelősen gondolkodó polgároknak viszont azt kell erre válaszolnunk: ne tessék legyintgetni! A bíróság ugyanis nem lassan, hanem körültekintően dolgozott, számos körülményt kellett számba venni, ráadásul az is köztudott, hogy a bírák nagyon leterheltek, úgyhogy már annak is örülni kell, hogy egyáltalán tárgyalták az ügyet.

Most erre azt lehetne ellenvetésként elővezetni, hogy a közérdekű üzem megzavarása – ez a Budaházyék által elkövetett csíny hivatalos megnevezése - büntetésének felső határa öt év, azaz ennyit is kaphattak volna ezek a derék, tiszteletre méltó hazafiak. Ha arra gondolunk, hogy olcsón megúszták, megint csak nincs igazunk. 

A bíróság ugyanis nem csupán szigorú, de egyenesen elrettentő ítéletet hozott. Olyat, ami egyszerre előremutató és példaértékű: szeretném látni azt a forradalmárt, aki egy ilyen ítélet után autójával eltorlaszolja valamelyik budapesti hidat! Főleg, ha tudja, büntetésként dolgoznia kell!

Még azt is megkockáztatnám, hogy a bíróság a legrosszabb pártállami beidegződésektől vezettetve sújtott le az ártatlan forradalmárokra, akiknek az élete ezzel a döntéssel talán végérvényesen kisiklik, de legalábbis új mederben csordogál tovább.

Ráadásul az ítélet azt is kimondja, hogy Budaházyéknak fizikai munkát kell végezniük. Ez szintén a bírák cinizmusát bizonyítja, hiszen eleve kizárja, hogy az érintettek harminc napon át Molotov koktélokat gyártsanak, olajjal átitatott zokniba brikettet tömködjenek, vagy teszem azt, gépkocsikat gyújtsanak fel. Igaz, ezek a tevékenységek is igényelnek valamennyi fizikai erőfeszítést, de teljesen nyilvánvaló, hogy egyik szakmai névjegyzékben sem szerepelnek.

Azt sem tudhatjuk, hogy Budaházyék milyen közmunkák közül választhatnak? (Egyáltalán: van-e választási lehetőségük?) Még az sincs kizárva, hogy utcaseprésre kötelezik őket, amely ha nem is nehezebb vagy rizikósabb, de mindenképpen unalmasabb, mint a kő- vagy tojásdobálás. És az sem biztos, hogy közben engedélyezik-e nekik, hogy arcukat eltakaró csuklyákat viseljenek munkaruhaként.

Még egy adalék, amely szintén azt bizonyítja, hogy az ítészeket túlságosan is elragadta a harctéri hév. Nem vették figyelembe ugyanis, hogy Budaházy a felforgatást nem munkavégzés jelleggel, megélhetésből kifolyólag űzi. Éppen ellenkezőleg: neki és társainak szenvedélyük ez a tevékenység. Amennyiben most valóban dolgozniuk kell, 30 napon át nélkülözniük kell kedvenc elfoglaltságukat. Mert bár az ítéletben nem szerepel, hogy el lennének tiltva a főváros látképének megváltoztatásától, nyilvánvaló, hogy aki naponta nyolc órán át keményen dolgozik, annak kevesebb ideje és energiája marad rombolásra, mint annak, akinek nincs más dolga, mint rendbontani.