Alig néhány nap adatott meg neki e földi létben és már ki is múlt Bol-dog, a 2017-es budapesti vizes világbajnokság kabalafigurájának szánt állatka. A leginkább az időskori Kóbor Jánosra hajazó (bár valljuk be, volt benne valami Balázs Palis beütés is) fehér puli hamar közröhej tárgya lett itthon és a nagyvilágban.

Pedig, nem is olyan ronda, mint amilyennek látszik. Az a változata ugyanis, amelyről azt írták, hogy egy sorozatgyilkos lelke tükröződik benne, nem az igazi Bol-dog volt, annak csupán földi mása. Egy túlbuzgó úszószövetségi munkatárs öltötte magára Kazanyban Bold-dog maszkját, és azért volt akkora a szeme, mint amekkora igazi pulinak soha nem is lehetne, hogy az illető személy kilásson rajta.

Az elővigyázatosság érthető: ha nekimegy valaminek, vagy átesik rajta valaki, könnyen összekeverhetik egy vak komondorral.

Ezzel együtt, a valódi Bol-dog sem nyerte meg az emberek tetszését, úgyhogy Gyárfás Tamás úszóelnök az ATV Egyenes beszéd című műsorában, „Olgánál” bejelentette Bol-dog halálát. Ezt később az úszószövetség is megerősítette, saját honlapján búcsúztatta el Bol-Dogot, akinek ezzel véglegesen befellegzett, mostantól a mennyei kutyafuttatóban ugathat kedvére.

Nekem egyébként nem volt bajom ezzel a jobb sorsra érdemes állattal. Nem azért, mintha tetszett volna, mert szerintem is igénytelen, semmitmondó, és nem utolsó sorban jelentős mértékben közhelyes.

De ettől, vagy épp ezért, még a miénk, és hűen tükrözi országunk jelen állapotát.

Bol-Dog ugyanis olyan volt, mint amilyenek mi most vagyunk. Árvalányhajas, áporodott, korszerűtlen. Megjelenésében nem báj volt és kellem, hanem valami proletár ügyeskedés.

Ami nem feltétlenül baj - a baj az, hogy ilyenek vagyunk. Semmi mást nem akarunk, mint túlélni ezeket az éveket. Ezért húzzuk be fülünket, farkunkat, ezért hallgatunk. Ha szólnánk, vagy legalább megpróbálnánk normálisnak mutatkozni, néhányunknak maradna esélye a túlélésre, így azonban mindenkire a biztos pusztulás vár.

Nyugi, nem feltétlenül fizikai értelemben. De az sem igazán üdvözítő kilátás, ha elvész a jövőnk, a hitünk, minden reményünk. Minél régebben van a méreg a szervezetünkben, annál nagyobb bajt okoz, és annál nehezebb - ha nem lehetetlen - lesz a gyógyulás.

Most, hogy Bol-dog kimúlt, pályázatot írnak ki egy új kabalafigurára, ennek részleteit később ismertetik.

Ha rajtam állna, egy Hóman Bálintra hasonlító turul lenne az új kabala, háttérben az ígéreteket jelképező kolbásszal és egy kerítéssel, utóbbi azért, hogy a valóság se szenvedjen csorbát. Elképzelhető még egy Wass Albert fején domborító táltos, esetleg egy pávatáncot járó, kicsi és korpulens szélkakas.

Ötletekből nyilván nem lesz hiány, és már most biztosak lehetünk benne, hogy a leendő zsűri, amely nyilván a nemzet legkiválóbb koponyáiból áll össze, a pályázók közül a legjobb változatot fogja kiválasztani.

Másként nem is lehetne – egy ideje már tudjuk, hogy mindig az a legjobb, amit ők annak tartanak.