Tisztelt Bencsik úr, kedves Bandi!

Államtitkáraim jelentették, hogy megint vonulni készültök, mert támogatni akarjátok a kormányomat. Megvédeni a gonoszoktól. Nem tagadom, nehéz idők járnak, elkél minden segítség. Nyakunkon a ruszkik, az amcsik meg, finoman fogalmazva, a tökömet szorongatják.

De mi mostan nem kérünk belőletek, Bandi!

Mostan akartok az utcára vonulni, amikor a fiatalok ki vannak akadva? Amikor az ország elsötétüléséről beszél mindenki, arról, hogy visszavezetem Magyarországot a középkorba? Az internetadóért szálltok síkra?

Bandi, meg vagytok ti zakkanva? Neked, úgyis, mint az egykori Népszabadság pártrovatos oszlopának, tudnod kellene, hogy mi az ábra.

Nehogy már a fika egye meg az óvodást!

Arról nem is szólva, hogy most nincs pénz a ti dicsőséges vonulásotokra. A lengyel bér-menetelőkre meg még annyira se. Elköltöttük, Bandi, jobb, ha tőlem tudod meg, mintsem az internetről. Elment rezsicsökkentésre, stadijonyra, meg hasonló hülyeségekre.

Kösz az eddigi segítséget, meg azt is, amit majd még a későbbiekben kérünk tőletek. Ti független, pártokhoz nem kötődő civilek vagytok, úgyhogy várjátok meg szépen, amíg üzenek nektek.

Értsed meg Bandi, most nincs rátok szükségünk. Nem olyan idők járnak. Szólj a többi cimborádnak, annak a politológusnak, meg a gravitációs nagyvállalkozónak és a többieknek, hogy állítsák le magukat.

Felolvastattam magamnak, hogy mit írtál tegnap a Facebookon. Hogy Amerika nem a barátunk, és nem is a szövetségesünk.

Bandi, te tényleg ennyire hülye vagy? Leírod azt amire én is csak magamban merek gondolni? Vagy még úgy sem, mert félek, hogy kikotyogom.

A vesztemet akarod, Bandi? A mi közös, nemzeti vesztünket? Elküldtem a Peticicát Washintonba, dorombolni egy kicsit. Megmonta az amerikaiaknak, hogy mennyire csípjük őket. Barátok vagyunk, ezt monta nekik a Peticica, és barátok között előfordulnak civódások. Meghallgatták, ebédet is öntöttek a tányérjába, aztán útjára engedték.

A Jánosom Lázárom is megüzente a tengerentúlra, hogy mennyire fontosak nekünk. Pedig úgy utálja őket, mint ablakos tót a hanyatt esést. (Csak hogy szlovák barátaink se maradjanak ki a jóból).

Szóval, Bandi, mondjad meg a tieidnek, akik persze a mieink is, hogy kussoljatok. Állítsad takarékra a CÖF-ös haverjaidat, az a parancs, hogy most nem aktuális.

Majd szólok, ha mozdulni kell. Értesítve lesztek, időben. Lesz még rá alkalom, mert, mint ahogyan már korábban említettem, itt bármi megtörténhet.

Remélem, nem értesz félre, amikor erre kérlek. Barátilag persze, mert másként nem is mondhatnám: pofádat befogod. Kussoljatok szépen, maradjatok veszteg a seggeteken.

Béke veled Bandi, menet állj!