A Kúria a bankok oldalára állt. Így reagált alig néhány óra elteltével a legfelsőbb bírói testület határozatára Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője, miután a Kúria kimondta, hogy a devizahitelek nem jogszabályellenesek, és nem ütköznek jó erkölcsbe.

Orbán Viktor néhány héttel korábban kérte fel a Kúriát, hogy foglaljon állást a devizahitelek ügyében, hozzon határozatot hamar, amely aztán a bíróságok számára vezérlő csillagként funkcionál. Még meg is sürgette a döntést a miniszterelnök, tessék mondani valamit gyorsan, a magyar emberek már nagyon várják.

Fotó: Népszabadság, Teknős Miklós

Nem kellett volna sürgetni a Kúriát: a Fidesz maga ment házhoz a pofonért. Úgy viselkedett, mint az egyszeri hülyegyerek karácsony előtt. Toporzékolt, hogy ne szenteste, hanem már korábban hozza a Jézuska az ajándékot. Az se baj, ha nincs még karácsony - neki az most kell. Amikor pedig megkapta idő előtt az ajándékát, és a dobozban nem azt a játékot találta, amit szeretett volna, elküldte a jó durva anyjába a Jézuskát, hazaárulónak nevezte és azt mondta róla, hogy átállt a bankok oldalára.

Csak nagyon zárójelben, és tényleg csupán a teljesség kedvéért: normális országban nem keltene feltűnést, ha egy bírói testület egy konkrét ügyben a bankoknak adna igazat. Senki nem azt gondolná, hogy a bankok oldalára álltak, hanem azt, hogy a tudós jogász urak és hölgyek megvizsgálták a tényállást, mindent megfontoltak és meggondoltak, majd döntöttek.

Normális országban ugyanis a bankokat nem bűnözőnek tekintik, hanem a gazdasági élet részeinek. Nélkülük ugyanis nem működik a gazdaság, nincs hitelezés, ami pedig, ha máshonnan nem, Széchenyitől tudjuk, a fejlődés motorja. A bankok teszik a dolgukat, mint mindenki más: jól, rosszul, mindkettőre van példa.

Mifelénk a bank egy bűnszövetkezet, a bankár pedig elvetemült bűnöző, aki annak idején azért jött a világra, hogy a magyar emberek vérét szívja. Innen csak egy aprócska kis lépés a nemzetközi oligarchia említése, ami már majdnem szalonzsidózás.

Ez a retorika amúgy nem áll messze a Jobbik szóhasználatától, sőt, kísértetiesen emlékeztet arra. Összenő, ami összetartozik, mondatnánk. És mondjuk is, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez leegyszerűsítés, de éppen ezért, benne van a lényeg, mint cseppben a tenger.

Ha több tisztesség és politikai korrektség lenne bizonyos urakban, akkor valamelyikük előugrana a nemzeti magyar ugar sötétjéből, kiállna a magyar emberek elé, mélyen a szemükbe nézne, és azt mondaná nekik: elkúrtuk. Nem, kicsit, nagyon.

Közölné továbbá az egybegyűltekkel, hogy a 2010-es kormányváltáskor mintegy hatvanezer bajba jutott devizahiteles volt szerte e hazában, most meg ennek a háromszorosa. Sok volt a hatvanezer is, mert már egyetlen bajba jutott ember is sok, függetlenül attól, hogy magának, vagy másoknak köszönheti a nehéz helyzetét.

Az őszödi beszéd megkésett mai szónoka elmondhatná, hogy 2010-ben még jóval erősebb volt a valuta, mint ma, többet ért a forint, és többen dolgoztak meg érte. Hozzátehetné, hogy Kósa és Szijjártó urak szerencsétlen nyilatkozatai, valamint Matolcsy úr ostoba megszólalásai miként döntötték be többször is a forintot, s ezen alkalmakkor mennyivel növekedett a gyakran hivatkozott magyar emberek törlesztő részlete.

Végezetül csak annyit, hogy akinek nincsenek különösebb szövegértési nehézségei és a tőmondatoknál egy fokkal cizelláltabb kifejezéseket is képes felfogni, az a Kúria szövegéből viszonylag nagy biztonsággal kihámozza: a legfelsőbb bírói testület nem azt mondta, hogy minden bank minden esetben jogszerűen és tisztességesen járt el, mindössze annyit állapított meg, hogy a devizahitel úgy általában nem az ördögtől való.

Aki a mai Magyarországon mindezt úgy értelmezi, hogy a Kúria a bankok oldalára állt, az tényleg menthetetlen – az ő mentális állapotán Hoffmann Rózsa oktatási reformjával átitatott ősmagyar agysebészet, és a magyar gyerekek fenekére álmodott piros pöttyök is csak rontani tudnak.