Már csak alig néhányat kell aludnunk, és hamarosan újból bankárkormányunk lesz. Valójában már most is az van, a kormány ugyanis a napokban tárgyalt a bankszövetséggel, és megállapodtak, hogy a bankok kidolgozzák a devizahitelesekkel kapcsolatos javaslataikat, a kabinet pedig odafigyel ezekre a véleményekre. Vagyis, meghallgatják egymás érveit, és a kormány a jövőben tartózkodik attól, hogy a bankok számára kedvezőtlen intézkedéseket hozzon.

A kormány ugyanis rájött arra, hogy a bankok már nem terhelhetők tovább, az lenne a jó, ha némi kis levegőhöz jutnának, már csak azért is, hogy másokat is levegőhöz juttathassanak.

Jelesül, hitelhez a vállalkozásokat, mert enélkül nem tud felpörögni a gazdaság. De még működni sem képes, már Széchenyi is tudta annak idején, hogy a hitel nem valami gonosz ármány, amely néhány idegenszívű gazember gazdagodását szolgálja, hanem a gazdaság motorja.

Nem tudni, ki volt az a türelmes pedagógus, akinek sikerült Matolcsy minisztert meggyőznie arról, hogy abba kellene hagyni a bankok ekézését. Nem kell a keblükre borulni, és rögvest örökbe fogadni néhány vezető banktisztviselőt, de a bankok elleni hangulatkeltés nem vezet sehová. Az olyan, Orbán és más Fideszes vezetők által még néhány hete is hangoztatott szólamoknak, miszerint mindenkinek el kell döntenie, hogy a bankok, vagy az emberek oldalán áll, azon kívül, hogy derültséget keltettek szakmában, és nem kevés aggodalmat az üzlet világában, más hozadékuk nemigen volt.

Véget ért a szabadságharc, s bár a végeredményt nem hozták nyilvánosságra, jó okunk van feltételezni, hogy Orbánék a csatát elveszítették. Néhány hete még azt hallottuk, hogy megtörjük a bankok uralmát, ma meg már az van, hogy a bankokkal közösen leszünk úrrá a válságon. Normális ember számára persze ez eddig is evidencia volt, de ne legyünk telhetetlenek: Matolcsyék, ha késve is, de végre megértették azt, amit egy közepes képességű középiskolás magától is tudott. Igaz, e késedelemért nekünk, magyar adófizetőknek kellett a zsebünkbe nyúlnunk, de a végén azért mi is nyertünk valamit: ha mást nem, annyit mindenképp, hogy a tavaly kipaterolt – amúgy épp a napokban Magyarországon vizsgálódó – IMF delegációnak is megmutatjuk, hogy nálunk sem mindenki hülye, aki felelős közgazdászként mutatkozik.

Az, hogy néhány hete Orbánék még mást mondtak, mint ma, önmagában nem meglepő, legföljebb mulatságos. Az ember mindig tanul, Fideszes terminológiával: változik. Mást mondtak az üzemanyagok jövedéki adójával kapcsolatban évekkel ezelőtt, mint most, és – szerintük - abban sincs semmi kivetnivaló, hogy a szerzett jogokról, a népszavazásról, és úgy általában a jogbiztonságról is másként vélekedtek ellenzékben, mint kormányon. Egy éve Orbán az eva kiterjesztését szorgalmazta, ma meg a megszüntetését.

Az pedig, lássuk be, nem csúsztatás, hanem Matolcsy sokoldalúságának a bizonyítéka, hogy nemcsak időben, de térben is képes a kettős beszédre. Miközben hazánk legkiválóbb gazdasági minisztere idehaza ezermilliárdos kiigazításról beszélt (magyar fordításban ezt kéretik megszorításként értelmezni), az angol nyelvű, külföldi elemzőknek és befektetőknek szánt szövegekben ezernégyszázmilliárdról van szó. (Nyilván elírás, vagy a fordító hibája, és nem szemenszedett hazugság, amelyre egyébként az előzmények és tapasztalataink alapján gondolhatnánk.)

A kormány tehát nyit a bankok felé, állítólag titkos záradéka is van a mostani megállapodásnak, miszerint a közeli jövőben, talán már ez év végén csökkentik az Európa szerte párját ritkítóan magas bankadót. Mert ebben a mai helyzetben a bankok nemigen hiteleznek, anélkül pedig, tudjuk, nem pörög fel a gazdaság, oda az egymillió új munkahely. És akkor, sok minden más mellett, ez is hiába lett megígérve annak idején.

Ezek persze csupán az első, bár bátortalannak nem nevezhető lépések a nemrég még elsőszámú közellenségnek tekintett bankokhoz való közeledésben. A gazdasági helyzet fokozódik, ezért nem csodálkoznánk, ha szinte idővel, a bank és a bankár lenne a példakép. Követendő idol, akiről mindenki példát vehet, sőt, kötelező is lesz példát venni, mert ők azok, akiknél többet senki sem tesz a haza üdvéért.

Ettől még kicsit odább vagyunk, de nem annyira távol, mint gondolnánk. Nálunk minden megtörténhet, ennél nagyobb és gyorsabb pálfordulásokat is megéltünk már a Fidesz kommunikációjában. Ha gusztusunk nem is, időnk volt hozzászokni. Most is ebben bízhat a kormány: annyiszor változtatták meg a világnézetüket és a véleményüket, hogy ez a mostani, a korábbiakhoz képest jelentéktelennek tetsző kis köpönyegforgatás, már fel sem tűnik senkinek.