Azt mondja a Kolbászmalac, hogy a baloldaliak utálják a magyarokat. Azért utálják őket, mert magyarok.

Hogy ezt honnan veszi, túl azon, hogy a papírjából olvasta, nem tudni. Segítettek neki kitalálni, vagy saját kútfejéből jött az okosság - egyszer talán kiderül.

Ebből azért sok minden következik.

Az például, hogy ebben az országban senki sem baloldali.

Hozzájuk képest nem is lehetne baloldali senki, merthogy ők nem jobboldaliak. Szimplán populisták. Ami esetükben azt jelenti, hogy mindig és mindenkinek mást mondanak, attól függően, hogy szerintük ki mit szeret hallani.

Ami engem illet, tényleg nem szeretem a magyarokat. Legalábbis, önmagában csak azért senkit sem szeretek, mert az illető magyar. Vannak magyarok, akiket szeretek, más magyarokat pedig, nem.

Ugyanígy vagyok a biciklisekkel, az erőemelőkkel és a műbútorasztalosokkal. A lakatosokkal, a futballistákkal, a kékfestőkkel.

Vannak olyanok közöttük, akiket nagyon bírok, tisztelek és becsülök, míg másoktól undorodom.

Úgyhogy, akár még igaza is lehet Kolbászmalacnak, feltéve, ha előtte tisztáztuk, hogy ki számít baloldalinak, és ki számít magyarnak. Ha ez megvan, utána összegzésként meg lehet állapítani, hogy ennek a felosztásnak semmi értelme.

Úgy baromság, ahogy van.

Jut eszembe: az asszony ember.

A sör ital.

A medvéről hajlandó vagyok tárgyalni.